10 órája

Az SZTE kutatása forradalmasíthatja a gyémántbányászatot

Címkék#gyémántbányászat #nemzetközi kutatás #Szegedi Tudományegyetem (SZTE)

Mi különbözteti meg a meddő és a gyémántban gazdag lelőhelyeket? – ez a kérdés áll Sahroz Khan PhD-hallgató kutatásának fókuszában. Az SZTE kutatása a gyémántkitermelés költséghatékonyabbá tétele mellett jelentősen csökkentheti a környezeti terhelést is.

Delmagyar.hu

Dollármilliókat spórolhat a gyémántbányászoknak az SZTE kutatása. A Szegedi Tudományegyetem közleményében tudatta, hogy a Földön körülbelül ezer olyan vulkáni kürtőt ismerünk, ahol van esélye annak, hogy gyémántot találhatnak. Ezek közül mindössze hatvanegyet bányásztak ki eddig. A bányászat rendkívül drága és veszteséges, emellett rengeteg energiát és munkaerőt használ fel, a környezetre is káros. Az SZTE PhD-hallgatója, Sahroz Khan kutatásának fókuszában az áll, hogy mi a különbség az olyan kürtők között, amelyekben van jelentős mennyiségű gyémánt és azok között, amelyekben elenyésző, vagy egyáltalán nincs.

Emelkedés közben alakul át a gyémánt

Ahogy fogalmaztak, a kulcs a keletkezés körülményeiben keresendő, amelynek kézzelfogható nyomait a gyémántot hordozó kőzetben találhatják meg a hozzáértők. A gyémánt a tiszta szén egyik ritka megjelenési formája. Messze a Föld felszíne alatt, több mint 150 kilométer mélységben, nagy nyomás alatt keletkezik. Az ott uralkodó fizikai körülmények stabilan tartják a gyémántot mindaddig, amíg az valamilyen földtani folyamat során a felszínhez közel nem kerül. Az emelkedés közben megváltoznak a fizikai paraméterek is, kisebb lesz a nyomás, csökken a hőmérséklet, amire a gyémánt kétféle módon reagálhat: vagy átalakul grafittá, vagy oxigénnel reagálva szén-dioxiddá válik.

Óriásrépára hasonlító kürtők a föld alatt

A gyémántokat „meg kell őrizni”, és nagyon gyorsan a felszínre kell hozni, hogy „túléljék” az utazást a felszín felé. Egyedülálló vulkáni kőzetek, úgynevezett kimberlitek hozzák a felszínre őket. Ezek hatalmas, akár 2,5 négyzetkilométer felületű, lefelé a sárgarépához hasonlóan elvékonyodó, de akár kilométeres mélységet is elérő kürtőket alkotnak. Vulkáni anyaguk nagyon gyorsan, másodpercenként több mint öt méteres sebességgel tör felfelé a mintegy 150 kilométeres mélységből, így őrizve meg néhány gyémántszemcsét. Ennek ellenére a kimberlit csövek többségében nagyon kevés gyémánt van, kevesebb mint 5 gramm/tonna

– magyarázta Sahroz Khan, akinek társtémavezetője, a kanadai Dalhousie Egyetemen gyémántkutatással foglalkozó Yana Fedortchouck javasolta ezt a projektet a PhD-kutatáshoz, amiben a Szegedi Tudományegyetem azonnal partner volt.

A gyémántok pusztulását vizsgálja az SZTE kutatása

Szegeden M. Tóth Tivadar, az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet egyetemi tanára Sahroz Khan témavezetője.

– A projektben érintett kutatók többsége magyarországi, mint például Kovács István, a Földfizikai és Űrtudományi Intézet munkatársa vagy Szabó Csaba, az ELTE oktatója. Az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetben minden adott a kutatáshoz. A nemzetközi projektben egyes vizsgálatokat osztrák tudósokkal együttműködve végzünk – mondta el M. Tóth Tivadar az SZTE kutatása kapcsán, amely öt éve kezdődött.

– Nem a gyémántokat vizsgáljuk, hanem a gyémántokat körülvevő kőzetalkotó ásványok összetételében keresünk megfigyelhető elváltozásokat, mintázatokat. Ezek az ásványok fontos támpontokat adnak nekünk arról, hogyan pusztulhattak el a gyémántok. A vizsgálatunk alapja az összehasonlítás. Kapunk mintákat gyémántban gazdag és gyémántban szegény dél-afrikai bányákból, ezeket vetjük össze. Kutatásunk segít meghatározni a gyémántok pusztulásának helyét, csökkentve a drága és pazarló bányászat szükségességét. Ez pénzt és erőforrásokat takarít meg, és segíti a környezet védelmét – mondta el a kutató.