MEFESZ: a forradalom katalizátora

„Vihar van Szegeden, pusztító vihar – hallottuk az imént a hivatalos Budapest szócsövében. Valóban, vihar van Szegeden, ámbár nem a természet erőinek, hanem az ifjú lelkek lázadásának elemi vihara. De ugyan miért nevezik ezt a vihart pusztítónak? Lehet, sőt, valószínű is, hogy a rendszer számára pusztító, de éppen úgy lehet, sőt, bizonyos, hogy a nemzet számára tisztító és építő” – hangzott el a Szabad Európa Rádió 1956. október 20-i adásában. Gallicus, vagyis Mikes Imre a 68 évvel ezelőtti szegedi eseményekre, a MEFESZ születésére utalt. 

Hivatalosan 260 ember fér be a Bölcsészettudományi Kar Auditórium Maximumába, a nagy előadótermébe, de azon az estén – a visszaemlékezések szerint – másfél ezer ember zsúfolódott össze. A szegedi egyetemisták nem forradalomra készültek, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) létrehozásával végül történelmet írtak. A pártállamtól független szervezet elsőként fogalmazta meg a hallgatók követeléseit. A MEFESZ léte már önmagában kihívást jelentett a diktatúrával szemben: mivel addig kizárólag a DISZ, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége képviselhette fiatalságot. 

Azokat a heroikus heteket Kiss Tamás, a MEFESZ alapító tagja, egykori elnöke segítségével idézzük fel. A szegedi forradalmi események vezéralakja egészségi állapota miatt nem tudott személyesen jelen lenni a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal október 23-i ünnepségén, de a megemlékezésre levelet írt, amit most Önök is elolvashatnak. 

„Betegségemre való tekintettel nem tudok személyesen részt venni a szegedi megemlékezésen, ezért engedjék meg, hogy röviden felidézzem a szegedi egyetemen történteket arról a 68 évvel ezelőtti októberről.

Október 15-én két joghallgató társammal beszélgetve az az ötletünk támadt, hogy létre kellene hozni egy diákszervezetet és követelni az orosz nyelv oktatásának fakultatívvá, választhatóvá tételének bevezetését. Az ötlet szinte minden hallgatónak tetszett, így nem csodálkoztunk, hogy valakik október 16-ára diákgyűlést hívtak össze a bölcsészkar nagy előadójába, az Auditórium Maximumba.

Október 16-án délután megtelt az Auditórium Maximum, megnyitottam a gyűlést és javasoltuk egy, a Dolgozó Ifjúság Szövetségétől független diák érdekvédelmi szervezet létrehozását, tanulmányi és, szociális problémák megoldásának kezdeményezését. A nagygyűlés résztvevőivel néhány egyetértő hozzászólás után, egyhangú szavazással megalakítottuk a MEFESZ-t, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. A célok kitűzésekor a hallgatók politikai kérdésekre is tettek javaslatot, így rövid úton eljutottunk a szovjet csapatok kivonásának követeléséig.

Október 17-én és 18-án karonkénti gyűléséken tárgyalták meg a hallgatók a követeléseiket, ezekről és a MEFESZ megalakulásáról rövid levélben tájékoztattuk a más egyetemen tanuló barátainkat. 19-én a megválasztott 18 tagú elnökség összeállította a MEFESZ alapszabály- és követelés tervezetét.

20-án magunk szerveztünk nagygyűlést ismét az Auditórium Maximumba, ahol a lépcsőház is megtelt. A gyűlésen elfogadtuk a szervezeti szabályzatot és az előterjesztett tanulmányi, szociális és politikai követeléseket. Október 21-én kezdeményezésünk szétterjedt: az összes egyetemi városba két-két szegedi hallgató küldöttként indult tájékoztatni az ottani diákokat. Ezen a napon a Szabad Európa Rádió részletesen beszámolt a Szegeden történekekről »Vihar van Szegeden« címmel, amely a fellázadt ifjúságot a márciusi ifjakhoz hasonlította és beszámolt rólunk az országos sajtó is. 

A szegedi egyetemisták hazánk többi egyetemén a diákmozgalomhoz való csatlakozásra való felhívással vették ki részüket a forradalomból, jómagam a Budapesti Műszaki Egyetemen képviseltem Szegedet. 23-án az egyetemi városokban, így Szegeden is az egyetemi ifjúság utcára vonult, csatlakozott hozzájuk a lakosság. Debrecenben a hatalom sortűzzel válaszolt, többen meghaltak és megsebesültek.

Hallottuk, hogy Budapesten a Rádiónál lőttek a tömegre. Kitört tehát a forradalom, melynek szikrája Szegedről indult.

A szegediek, a MEFESZ legfontosabb politikai követelései voltak tehát a függetlenség; a szabad, demokratikus, a többpárti választás; a magántulajdon védelme, és a tájékoztatás szabadsága.

Ezek váltak nagyrészt a forradalom követeléseivé is.

Később, a vérbe fojtással a hátunk mögött is úgy vetettünk számot azzal, amit elindítottunk, hogy azt a pár boldog, szabad, felemelő napot – a megtorlások ellenére – semmiért nem cseréltük volna el, akkor sem, ha az együtt dobbanó szívekkel szembejöttek az egyszerre csattanó bakancsok...

Köszönöm a figyelmüket!"