Halálos tudatlanság

Ha megakadályozhatná, hogy meghaljon egy súlyos betegségben, tenne ezért? Valószínűleg nincs olyan ember, aki erre a kérdésre nemmel felelne. De akkor most elárulok egy titkot: minden második magyar nő mégis azt mondja, nem. Legalábbis ezt mutatja az a statisztika, amely szerint a behívottak fele nem megy el mammográfiai szűrésre. Persze a postaládába bedobott levélen nem ez a kérdés szerepel, de a lényeg, hogy pont ez történik. Van egy ingyenes vizsgálat, ami biztosítja, hogy az esetleges rákos elváltozást még olyan korai szakaszban észreveszik, amikor az még jól gyógyítható, de a veszélyeztetett korosztályba tartozó nők fele nem kér belőle. 

Nem akartam megtudni, hogy esetleg beteg vagyok. Ez egy tipikus mondat azoktól, akiken családjuk, barátaik vagy kezelőorvosuk számon kéri egy letaglózó diagnózis után, miért nem jártak szűrésre. Az a félelem azonban attól, hogy egy orvostól azt halljuk, „rosszindulatú elváltozást találtunk”, sokaknak az életébe kerül. Miközben pont attól félnek, hogy halálos betegek, maguk teremtik meg annak a lehetőségét, hogy valóban azzá váljanak. Mert mire panaszuk is lesz és úgy kerülnek orvoshoz, sokszor már késő.

Hazánkban jelenleg háromfajta népegészségügyi szűrés vehető igénybe. Emlő, méhnyak és vastagbél szűrés. Egyik sem kerül pénzbe és ha rangsorolni kell, az emlőszűrés ezek közül a legkevésbé kellemetlen. Igazából azonban mindegy is, mi kellemetlen, hiszen annál, mint hogy a család elveszítse egy szerettét egy olyan betegségben, ami gyógyítható lett volna, semmi nem kellemetlenebb. Szóval ne mondjunk nemet az életre: szánjunk fél órát az életünkből néhány olyan vizsgálatra, ami életet menthet. Ha magunkért nem, akkor a családunk kedvéért.