Üzen a természet

Már keresik a magyarázatot a dél-alföldi drámai őzpusztulásra, számtalan lehetséges okot felsoroltak szakemberek az elmúlt hetekben. Talán némileg megnyugtató is lenne, ha a vérmintákat vizsgálva egyetlen választ találnának: gombatoxin mérgezés, az elszaporodó sakálállomány, fertőzés, az időjárás változás, a vízhiány, netán a mezőgazdasági vegyszerek használata. Külön-külön kevésbé tűnne baljóslatúnak a helyzet a közeli és távoli jövőre nézve. Miért is? 

A Maros-Csongrád Tájegység fővadászát hallgatva nekem úgy tűnt: a természet tart tükröt elénk. Mégpedig egészen tragikus módon. A Dél-Alföldön először az 1970-es években jelent meg az őz, majd vette birtokba a mezőgazdasági területeket és élt itt látszólag egészen jól évtizedeken át. Ám az elmúlt két évben 20-30 százalékkal csökkent az állomány, amit a szakemberek is drámai változásként értékelnek. 

Úgy tűnik, a probléma különösen összetett: nem egyetlen lehetséges ok áll a háttérben, a felsorolt problémák együttállása mostanra csúcsosodott. Márpedig alaposan végiggondolva, nem nehéz összerakni az ijesztő képletet. A mostani több hónapos nyári hőség már önmagában is nehezíti az életet, a légköri aszállyal, a vízhiánnyal. De ott vannak a klímaváltozás miatt megjelenő új gombafajok mérgező toxinjai, vagy az, hogy a hőségben a kipermetezett növényvédő szerek nem szívódnak fel, és így azok nagy koncentrációban kerülnek az állatok szervezetébe. Fertőzések, bélgyulladások terhelik az egyébként is gyenge immunrendszerű, leromlott kondícióban lévő vadállatokat. De az összefüggéseket hosszan lehetne tovább sorolni. 

Gondoljunk csak bele, nem ez történik-e velünk, emberekkel? A környezeti terhelés, a táplálkozás, a klímaváltozás hatása pontosan így rendezi át az életünket.