Év vállalkozója díjjal ismerték el a munkáját

Az Év Vállalkozója lett idén Csongrád-Csanád vármegyében Veres Orsolya. Családja ötven éve foglalkozik vendéglátással. Édesapja, Veres János a szakma nagy öregje, korszakának meghatározó alakja, több ikonikus szegedi vendéglátóhely alapítója, üzemeltetője. A Diófa Vendéglőt családi vállalkozásként 1988 óta üzemelteti. Nem meglepő, hogy gyerekei is mind ezt a pályát választották.

Az ő neve van rajta

– Ez a testvérem, Ildikó díja is. Kettőnk közül ő a vendéglátós. Vendéglátó középiskolába járt, 17 éves kora óta a vendéglátásban dolgozik, de utál szerepelni, ezért amikor felhívtak, hogy díjat kapunk és megkérdezték, ki veszi át, azt mondtam, hogy én. Ezért van az én nevem rajta, de ez Ildikóé is – jelentette ki a vármegyei idei Év Vállalkozója díjjal elismert Veres Orsolya.

Kitérőkkel a vendéglátásig

Amikor felidéztük a pályáját, azt mondta, ő kitérőkkel jutott el a vendéglátásig. Kereskedelmet tanult, abban is dolgozott, majd Angliában talált rá a vendéglátás felé vezető útra. – 2007-2008-ban Angliában dolgoztam egy egy Michelin-csillagos étteremben, a Danesfield House-ban. Felszolgáltam. A szakmának olyan oldalt láttam és ismertem meg, amit itthon soha, és egyszer csak megtetszett. A 2010-es évek elején jöttek a gyerekek, a szüleink visszavonultak, Ildi volt a Diófában a megbízott üzletvezető én meg elkezdtem bejárni besegíteni – mesélte.

Régi Diófa új helyen

2016-ban Ildikóval a Széchenyi téren megnyitották az Anyám Tyúkjai nevű helyet, ami két évig működött. Nem szívesen mesélt erről. Úgy fogalmazott, ez nem egy sikertörténet, de nem rajtuk múlt. Már akkoriban látták a vendéglátást sújtó munkaerőhiányt és annak következményeit. – Most itt a Diófában – mutatott körbe az étteremben –, az állomány 70 százaléka legalább öt éve velünk dolgozik – mondta. 2018 végén a Diófa vendéglő közel negyven év után elköltözött a Csongrádi sugárútról és Tápén, az egykori Aranylabda helyén nyílt újra és azóta is ott üzemel.

Folyamatos a növekedés

– Azóta folyamatosan növekszünk. Amikor átköltöztünk 100 főnek főztünk napi menüt, most 400-at készítünk. A svédasztalos étkeztetés is hamar népszerűvé tette a helyet, ami végül tavaly októberben szűnt meg. Hosszútávon nem volt kifizetődő és a koronavírus járvány is keresztülhúzta a számításainkat – magyarázta. Az elmúlt években a catering, azaz a kitelepüléses étkeztetés piacon is sikeresen megvetették a lábukat. Hetente 2-3 kitelepülésük van a 20 fős kávészünettől a hőlégballon világbajnokságig, ahol 720 főt etettek és itattak. Mint Orsolya fogalmazott, több lábon kell állni. –Arra nem lehet alapozni, hogy beül a vendég az étterembe – tette hozzá.