Szuperképesség

Jó hír a Csongrád-Csanád vármegyeieknek, hogy a katasztrófavédelem rákapcsolt, és a héten végigirtja szinte az összes települést a szúnyogok ellen. Ránk is fér egyébként, mert egy szőregi ismerősöm például azt mondta, hogy este gyakorlatilag nem tudnak kiülni a teraszra, annyi a vérszívó. De gondolom, máshol se sokkal jobb a helyzet, talán csak a belvárosi betonrengetegben fordulhat elő kevesebb szúnyog, de az is lehet, hogy ez nem igaz. A szakemberek most is földről, vagyis autóból támadnak majd, úgynevezett melegköddel mennek rá a szúnyogokra. Úgyhogy, ha valaki nagy ködfelhőt lát este felé, és zajt is hall, az bízhat benne, hogy megérkeztek az utcájukba a szúnyogirtók. Aki előtte túl sok furcsa tévéműsort nézett, az se keverje őket össze az ufókkal, és ne lőjön rájuk légpuskával, legyen szíves. Mert akkor biztosan nem mennek vissza arra a környékre többet. (Ha mégis ufótámadás volt, elnézést, holnap megírjuk). Szóval, most hogy elintéztük a szúnyogokat, mehetünk a legyekre. Mert a nyári munkarend ugye úgy van, hogy reggel 6-tól este 8-ig a legyek dolgoznak, utána a szúnyogok. Tehát a kérdés: a legyekkel mit lehet kezdeni? Nincs a lakásban kosz, kajamaradék, semmi amire jöhetnének, mégis felbukkan egy-kettő. Ráadásul ezek nem is sima legyek szerintem, hanem valami speciális – az átlagosnál is szemtelenebb – létformák. Attól félek, hogy az egyik esetleg megcsíp, és úgy járok mint a Légy című „zs” kategóriás horrorfilmben. Jobb esetben pedig lesz egy szuperképességem: a még nagyobb szemtelenség. Mi legyen a legyekkel?