Modern kori vámpírok

Ha arról kérdeznek, léteznek-e ma is igazi vámpírok, azt felelném, számomra igen. Hosszan elemezhetnénk, miféle ősi félelem táplálja a legendákat évezredek óta, vagy azt, vajon a modern kori ifjúsági regények zömében miért az ősi vérszívók mítoszát idézik meg romantikus történetbe csomagolva. Véget érni nem akaró film- és könyvsorozatokban. 

De kereshetnénk annak okát is, miként öröklődött a vámpírhisztéria évszázadokon át. Vajon miként bújhatott a valóság köntösébe nemzedékről nemzedékre olyasmi, amit misztikus elemek szőttek át.

Úgy tartják a vámpírok, az igazi vámpírok kétféleképpen támadtak: fizikai és mentális erejükkel pusztították áldozataikat. Olyan erővel, hogy csakis a szívükbe döfött karó, a lefejezés, a hamvak elégetése előzte meg a további kegyetlenségeket.

A modern kori önfejlesztő tanácsok egyike, hogy végre nyugodt szívvel húzzuk meg határainkat és kerüljük ugyanilyen határozottan a számunkra mérgező emberek társaságát. Amennyi örömet nyújthat ugyanis egy értékes kapcsolat, legalább annyi negatív következménye lehet egy rossznak. És bár az energiavámpír nem hivatalos pszichológiai kifejezés, mindenki pontosan tudja, kiket illet. Olyanokat, akik elszívják minden életerőnket. Olyanokat, akiket illendőségből talán sosem küldünk partvonalon túlra, de magunkban – finoman szólva – melegebb éghajlatra küldjük őket. Nem használ ellenük fokhagyma, sem szentelt víz. Csakis egy határozott döntés, hogy képletesen karót döfünk a szívükbe, tudva, sosem értik meg tettünket, de legalább nekünk nyugodt lesz az álmunk.