2 órája
Ismét arcunkra fagy a mosoly - filmkritika
Két éve ilyen tájban történt meg velünk először, hogy halálra rémített bennünket, ha szélesen vigyorgó embereket láttunk a nagyvásznon. Most ismét közeleg a halloween, és ennek örömére Parker Finn rendező elénk tárta a Mosolyogj folytatását, ami azonban egyáltalán nem olyan lett, mint amilyet előzetesen vártunk.
Már a kezdőjelenet beránt a filmbe, ahogyan Finn megteremti a hangulatot, majd fokozatosan adagolja a feszültséget, míg végül egy módfelett morbid totálképen üdvözli a rettegni vágyó nézőket. Ebből azonnal meg lehetett állapítani, hogy Parker Finn tehetsége nem veszett oda az elmúlt két esztendő során, és ekkor egyúttal el is kezdtem reménykedni, hogy talán mégis valami jó fog kisülni a Mosolyogj második részéből. Mert bevallom, előzetesen nem sok bizodalmam volt a produkcióval kapcsolatban. Egyrészt mivel azok a folytatások, amiket eredetileg nem terveznek egy filmhez, ritkán közelítik meg az első rész színvonalát, másrészt pedig túlságosan is tetszett a 2022-es első felvonás, és nagyon nem akartam, hogy Hollywood ezt a művet is kiherélje. Megnézve a Mosolyogj 2-t, nyugtázható, hogy kiherélésről szerencsére szó sincs, jóllehet a film egész más erényeket vonultat fel, mint amiért az első részt dicsérni lehetett.
A Mosolyogj 2. gyakorlatilag ott folytatja, ahol az első abbamaradt, aztán egy huszárvágással már másvalakinek az élettörténetébe csöppenünk bele. Ez a másvalaki Skye Riley, akiről szinte rögvest a múlt alkalommal megnézett A szer hősnője jutott eszembe, valamint Lady Raven, a legutóbbi Shyamalan-film tinisztárja. Mindhárom nő a szórakoztatóiparban dolgozik, szépek és sikeresek – valamiért ez a karakter mostanában a forgatókönyvírók célkeresztjében áll. A szer című film egyébként nem csak a főszereplő élethelyzete miatt juthat eszünkbe, no de ne szaladjunk ennyire előre. Skye Riley egy tragikus autóbalesetet követően éppen csak visszatér a siker útjára, amikor egy nap ugyanazzal a hátborzongató entitással találkozik szembe, amitől vagy akitől már két éve is meghűlt az ereinkben a vér. Ugyebár ez az a lény, aki úgy cserél gazdatestet, hogy a régi rámosolyog az új gazdatestre. Ahogy a jól ismert mondás is tartja: két ember között a legrövidebb út egy mosoly; hát bizony Parker Finnt igencsak megihlette ez a mondás. No de ahogyan az első rész esetében, ezúttal sem a viccelődésé a terep, bár – és itt most legyen egy kis hatásszünet – a rendező olyan mértékű tónusváltást hajtott végre az első részhez képest, amit ritkán látni, pláne a hollywoodi szórakoztatóiparban. Emlékezzünk csak vissza, miért szerettük olyannyira az első részt. Vegytiszta horrorfilm volt, ami hűen bizonyította, hogy ebben a zsánerben is lehet még nagyot alkotni, „csak” megfelelően kell használni a filmnyelvi eszközöket.
A Mosolyogj sztorija nem volt kifejezetten jobb egy átlagos horrorénál, de a feszültségadagolás végig klappolt, az ijesztgetős jelenetek mindig telibe találtak, mindemellett pedig kaptunk egy rokonszenves főhőst, akiért igazán lehetett szorítani. Ez a második rész viszont sokszor inkább egy filmdrámához hasonlít, aminek a középpontjában a hős megőrülésének folyamata áll. Skye Riley egyre kétségbeejtőbb picsogása elviszi a játékidő felét, és ezen bizony még az sem segít, hogy az őt alakító Naomi Scott minden tudását beleadja a szerepbe. A drámaiság hangsúlyozása mellett Finn a stílusokat is keveri: az első rész egyneműsége után a Mosolyogj 2. néhol szatírába hajló módon abszurd, máskor pedig rendkívül brutális. Mondhatni, A szerre jobban hasonlít, mint önmaga első részére. Felemás érzékeset kelt a nézőben, mert egyrészt horrornak jóval kevésbé hatásos, mint elődje, másrészt viszont mert megújulni, kitágítva ezáltal az alapsztoriban rejlő lehetőségeket.
6/10
