Filmkritika: Ez a kastély nem kísért sokáig

A Kísértetkastély elvileg remake, noha a cselekmény szintjén nem sok köze van a húsz évvel ezelőtti eredetihez. Az Eddie Murphy főszereplésével készült Elvarázsolt kastélyt és a mostani Kísértetkastélyt (az eredeti angol címekben csupán egy névelőnyi különbség van) maga a szellemjárta helyszín köti össze, más nem igazán. Na jó, a stílus és a műfaj is hasonló, valamint – és ez az, ami sajnálatos – a színvonalukat tekintve is egyezik a két film. 

Mondanám, hogy az új verzió pont egy Eddie Murphyvel kevesebb, mint a régi, de hát a nagy komikus sajnos már 2003-ban is túl volt pályafutása zenitjén. Most Murphy, Terence Stamp és Jennifer Tilly helyett Danny DeVito, Rosario Dawson, Jamie Lee Curtis és Owen Wilson próbálnak mosolyt csalni a nézők arcára, a főkolompos szellem szerepében pedig Jared Letót láthatjuk. Sőt, egy nyúlfarknyi szerepben Winona Ryder is tiszteletét teszi a produkcióban, bár azért neki utána kellett néznem, mit is játszott a filmben, annyira kiment a fejemből (pedig csak két napja láttam a filmet). A központi karakter eljátszását azonban egy kevéssé ismert színészre bízták, nevezetesen LaKeith Stanfieldre, aki azért mégsem annyira zöldfülű, hiszen harmincegy évesen már Oscar-jelöléssel büszkélkedhet, és olyan filmekben játszott, mint a Tűnj el! vagy a Tőrbe ejtve. Ő tehát nem kezdő a szakmában, ellenben a film rendezője az a Justin Simien, aki korábban mindössze két nagyjátékfilmet készített: egy középszerű horrorkomédiát (Bad Hair) és egy jópofa szatírát (Dear White People). Moziba egyik filmje sem került, így most a Kísértetkastélyt nyugodtan nevezhetjük a direktor úr eddigi legnagyobb lehetőségének. 

Winona Ryderrel kapcsolatban emlegettem saját memóriazavaromat, vagyis azt, hogy nem igazán emlékszem a népszerű színésznő filmbéli jelenlétére. Sajnos ugyanez magáról a filmről is elmondható. A Kísértetkastély hatása csak addig tart, amíg a popcorn és a kóla ízét érezzük a szánkban. Családi film, misztikus sztorival, kísértetekkel és megoldandó rejtéllyel. Horror – családi csomagolásban. Vígjáték is, de sajnos egyetlen kezemen meg tudom számolni, hányszor mosolyodtam el a film közben. Kiskamasz tesztalanyok nem ültek mellettem, így nem tudom, rájuk vajon milyen hatással lehet a Kísértetkastély, de az mondjuk elképzelhető, hogy a 10-12 éves korosztálynak tetszene a film. Ezen felül inkább unalmasnak, néhol fárasztónak és végső soron kiszámíthatónak találhatjuk Simien alkotását. Pont a kiszámíthatóság az, ami miatt kerülöm a cselekmény részletezését, mert hát ugyan miről is szólna egy olyan Disney-film, aminek az a címe, hogy Kísértetkastély? Na pont arról. Hollywood ötlettelenségét bizonyítja, hogy egy 2003-as filmet vettek alapul, ami már akkor is egy kliséhalmaz volt, és amit legfeljebb csak a teljesen rutintalan nézők élvezhettek igazán. Akkor nem kevesebb mint 90 millió dollárt áldoztak a produkcióra, most pedig 150-et. Akkoriban sikerült némi nyereséget termelni, most a profitszerzés – az eddigi érdeklődést látva – erősen kétséges. Talán a kudarc ráébreszti a Disney-t arra, hogy egy kísértetkastély önmagában nem elég – jó sztorit is kellene írni hozzá, az eredetiségről és a kreativitásról már nem is beszélve.

4/10