Büntetlenül

Nemcsak a csongrádi Új Esély Állatvédő és Állatmentő Alapítvány önkéntesének, Domokos Tamásnak akadt el a szava. Az enyém is. Nincsenek sem kimondható, sem leírható gondolatok, miután hétfőn nem ébredt már fel a műtétből az a néhány hónapos baksi kölyökkutya, amelyet kiskorúak bántalmaztak, és lényegében vertek halálra. 

Tamásék még kimentették a pokolból, még a szemébe nézhettek, még néhány napig reménykedhettek, hogy ezúttal (is) sikerülhet megmenteni egy életet. Elképzelni a szenvedését, arra egyáltalán nincsenek szavak.

Először nem sokkal a kölyökkutya mentése után beszéltünk Tamással telefonon, időt kért, hogy végiggondolja a napjaikat, szétszálazza az érzéseit, ha egyáltalán munkálhat annyi maradék lélekjelenlét egy ilyen helyzetben. 

Mert már eleve nehéz helyzetből és lelki állapotban érkeztek el ehhez a mentéshez. 

Roxyt, az idősebb békés jószágot konkrétan élve falták a légynyüvek, hátán hemzsegtek a kukacok tarkójától a farkáig, amikor riasztották a csongrádi menhely önkénteseit. A kutyát egy rendezett ház udvarának óljába zárták, mert élve rohadt és nem bírták viselni a szagát tulajdonosai. Önként lemondtak kutyájukról, aki hamarosan szinte csöndben tűrte, amíg az állatorvosok kiszedegették belőle a férgeket.

„Sajnos, sok mindent láttunk már és mondhatni edzettek vagyunk, de minden egyes eset ugyanúgy felzaklat bennünket is. Nem csak az az állatkínzás, ha bántalmaznak egy állatot és folyik a vér, hanem a brutális elhanyagolás is. Részünkről erre nincs mentség!" – írták a menhely önkéntesei. 

Vajon meddig történhet meg még ilyesmi büntetlenül?