JEGYZET – Rohan

A mai nappal új nap, új hét, új hónap és új félév kezdődött. Gratulálok, túl vagyunk 2024 felén!

Ezt az egyik ismerősöm közösségi oldalán láttam tegnap, és jól fel is idegesítettem magam. Úgy elment hat hónap, hogy észre sem vettük. Legalábbis én. Figyeljék meg, hogy kettőt pislogunk, azt vehetem is le a papucsot, meg a rövidnadrágot, és jöhet újra az átkozott textilbörtön. 

Vagyis az idő rohan, és ezt nehezen viselem, hiszen azt jelenti, hogy öregszem. Szerencsére maguk is! 

Így ötven felett már tényleg érdemes elgondolkodni a dolgomon. Ez másik ismerősömmel is éppen erről beszélgettünk a napokban, és ő sem volt feldobva. Akárhogy is számolunk, már jóval kevesebb van hátra mint amennyi mögöttünk van. Kifelé megyünk a málnásból, ahogy mondani szoktam. Szóval ötven felett már jobban oda kéne figyelni egy csomó mindenre. Egészségesebben kellene táplálkozni például, meg ilyesmi. 

Ahogyan elhagyjuk azt a bűvös 50-et, egyre több betegség jelentkezhet. Nemcsak a fizikai megbetegedésekről van szó, hanem a mentális, pszichés állapotról is. 

Tehát az évek múlását nem állíthatjuk meg, sokan mégis igyekeznek úgy tenni, mintha az öregedés nem érintené őket. Erre ma már mindenféle lehetőségünk megvan. A plasztikai sebészet egészen elképesztő eredményeket érhet el, de az arcfiatalító kezelések és akár egy jó frizura hatására is éveket, évtizedeket tagadhatunk le.

Csakhogy ez önámítás, tisztelt hölgyeim, és uraim! Az javaslom, hogy próbáljunk beletörődni a megváltoztathatatlanba, abba, hogy egyszer le kell adni a szerelést. Csak kár, hogy vannak olyan negatív hatásai, amit a jóval hatvan feletti nagybátyám szokott mondani: Suki, korábban három napig ittunk, és egy napot pihentünk, most egy napot iszunk, azt minimum hármat kell pihenni!