Figyeljünk!

Szomorú statisztikát közölt tegnap a Csongrád-Csanád Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság. A szóvivőjük, Molnár Krisztina azt mondta, hogy az év első kilenc hónapjában összesen 192 lakóépületben keletkezett tűz Csongrád-Csanád vármegyében. Ezekben 28 ember sérült meg, és 2 ember vesztette életét. Az is szörnyű, ha valakinek az otthona megsemmisül, de ha valaki meghal vagy megsérül, az mindennél nagyobb tragédia. Beszélgettem tűzoltókkal, akik már sokat láttak, de ők is azt mondták, hogy az egyik legnehezebb dolguk akkor van, amikor egy kiégett házból kell kihozni egy holttestet. Ezeket nem igazán lehet feldolgozni.

Azonban – és ez most rosszul hangzik majd –, de a legtöbb lakástűzért mi vagyunk a felelősek.

A legtöbbször ugyanis a konyhában, a hálóban, a kéményben, a tárolóban vagy a nappaliban keletkezett tűz, és bármilyen hihetetlen, még mindig vannak, akik az ágyban dohányoznak. Vagyis nagyon kellene figyelni arra, hogy ne hagyjunk ételt a tűzhelyen, és például arra is, hogy nézessük át a kéményünket. 

Nem nagy munka ez, de életet menthet. A másik döbbenetes információ pedig az, hogy a kigyulladt lakások közül sehol sem volt füstérzékelő, holott ezek a készülékek már a tűz kezdeti fázisában jeleznek, amikor még van lehetőség a lángokat eloltani, vagy kimenekülni és a tűzoltókat hívni. Egyébként már vannak olyan füstérzékelők, amelyek jelzést adnak a megadott telefonszámra. Ez ezért nagyon fontos, mert a a lakástüzek áldozatai leggyakrabban egyedül élő idős emberek.

Azok, amiket itt felsoroltam, egy fillérbe sem kerülnek, kivéve a füstérzékelőt, ami néhány ezer forint. Ne feledjük: most jön a fűtési szezon. Egy kis figyelemmel és ráfordítással pedig elérhetjük, hogy a mostani két halott után jövőre a szóvivő már azt tudja mondani, hogy idén senki sem halt meg lakástűzben.