Hétnél is többet, egy csapásra

Mesefiguráik mögött életük ta­pasztalásait, el nem feledett gyerekkori történeteiket halmozták fel. Alkati szerencséjük, hogy örök optimistaként a humor nehéz helyzetekben sem hagyta cserben őket. Egyszerre bólintottak és mondtak igent arra a kérdésre: vajon az átélt kihívások miatt erős-e késztetésük a gyerekek nevettetésére.

Figuráikat részben el nem múló emlékek mozgatják, és a szándék, hogy egy darabot visszaadjanak abból, amit ők kaptak az élettől. Hogy a humor ki­­apadhatatlan segítőtársként kísérhet jó és rossz örök párharcában. Örömmel és tiszta szívvel harminc éve szórakoztatnak, immár több mint húsz esztendeje a Grimm-Busz Színházzal.

Megmutatják, a „többet ésszel” elv örök érvényű igazság.

Lélektől lélekig szól a mese

– Kell egyfajta kiindulási készség, mert a kommunikáció fejleszthető, a szakmai fogások tanulhatók, de hogy kedvelhető, őszinte vagy-e a színpadon, az javarészt alkati kérdés szerintem – fogalmazta meg Papes Béla, a társulatvezető Rókabácsi hivatásuk kiindulási pontjáról.

Majd mesélt arról, a csendet például mennyire nem tűri a gyerekszínház műfaja, nézőik pillanatok alatt elunják. Vagy arról, hogy a felnőtt színház egyetlen befogadóként tekint a nézőtérre, ezzel szemben a gyerek úgy érzi, ő van egyedül.

– Ő engem néz és én csakis őt nézem. Úgy érzi, csak neki, csak vele játszom, és ettől születik meg a különleges varázslat. Ha én nem figyelem, ő sem engem, nincs lé­­nyegi kapcsolat kettőnk között – tette hozzá már Zombori Béla, a jelenleg kétfős társulat másik fele, Farkaskoma. Azzal egyetértettek, hogy a gyerek szeretete nem befolyásolható.

– Lehetsz technikás, remek színész vagy énekes, teljesíthetsz kitűnően, beszélhetsz tökéletesen, ha távol maradsz tőle, nem jut el hozzá az üzeneted – mondta Béla és Béla szinte egyszerre. De mitől szeret vajon egy gyerek? – hangzott a kérdés. A felelet pedig annyi: a lélektől.

Lippiti-klippiti fürgén elszaladt

A több évtizedes múlt hallatán felvetődött a kérdés: a gyerekek meseigénye mennyit változott. Zombori Béla számokkal példázta tapasztalataikat:

– Míg régen egy szövegkönyv tizennégy oldalból állt, tizennégyes betűmérettel, vastag margóval keretezve, most apróbb betűs, dupla terjedelmű történetekkel készülünk.

Egykor két-három dalbetét elegendő volt, most hét-nyolccal is kiegészítjük a szöveges részeket. A mai világban jó­­val gyorsabb a gyerekek belső ritmusa, több információra van szükségük. Igénylik, mert gyorsan pörög az agyuk – mondta Farkaskoma.

Papes Béla szerint minden felgyorsult. Harminc évvel ezelőtt kiálltak egy szál gitárral, és énekelték, hogy „lippiti-klippiti-lippiti-klippiti fürgén elszaladt”, a gyerekek pedig boldogan hallgatták őket.

Mostanában ugyanezt kínálni a negyedikeseknek kevés lenne. Dinamikusabb, komplett és stúdió minőségű zenéket, gyors, változatos jeleneteket, folyamatos mozgást igényelnek. És közben a felnőtt korú nézőikre, a szülőkre szintén érdemes figyelni.

Legrövidebb út a traktorig

Játszottak már traktor platóján, két fa között a szemeteskukák mellett, vagy téli szabadtéri elő­adáson. A traktoros esetnél Papes Béla a mosatlan tányérokon át jutott fel a járgányra, je­­lenetváltáskor leugrottak, és szaladtak körbe a másik oldalra. De a gyerekek nem bánják a sa­játos körülményeket, a varázslat így is megszületik.

A Grimm-meséket Papes Béla dolgozza át, Zombori Béla saját meséket is ír, alkotótársként felel a helyzet- és jellemkomikumért.

A jó és a rossz szembeállításával, a konfliktusok gerjesztésével és azok megoldásával, a karakterfejlődéssel mutatnak utat. Bebizonyítják, hogy a jó ügyért folytatott harc mindig eredményes, hogy a „többet ésszel” elve örök érvényű igazság.

Az akciók feldolgozását rendszerint a dramaturgiába illesztett dal segíti. Ilyenkor a gyerekek pi­henhetnek, és feldolgozhatják a látottakat.

Hegeszteni varázscsillaggal

– Véső, ásó, kapa, fakanál elő, de varázsoltunk már hegesztés helyett csillaggal is végső helyzetben, amikor valahol a pusztában, félúton a helyszín felé elakadtunk autóval. Nincs bennünk kétségbeesés, a megoldáson tudunk dolgozni ehelyett – mondták, miután visszakanyarodtunk szerencsés alkatukhoz, mert úgy tűnik, derűjük nem csak színpadon születik.

– Vannak nehéz pillanatok, persze, nehéz élethelyzetek, mi­közben hagyományos időkben négyszáz előadásunk van évente.

De színpadon minden egyből működik. A hangulat, a díszletek illata, a megérkezés, és hogy tudjuk, jó, amit teszünk – mondta a Bélák egyike, majd másikuk egyből kiegészítette:

– Nem csúszunk meg, pontosak vagyunk, ma­gabiztossággal érkezünk. Biztosak vagyunk benne, ha történik valami, praktikusan, talpraesetten akkor is megoldjuk az adott helyzetet.