Ötven forint

Idéntől, vagyis pár hónapja visszaválthatók hazánkban is a műanyag, fém és üveg italgöngyölegek – 3 literesig –, amire az üzletekben elhelyezett REpontok szolgálnak. Gyermekbetegségek akadnak – elég hangosan működnek a készülékek, zavarja a közelben dolgozó pénztárosokat –, de a cél, az elképzelés vitán felül jó, az újrahasznosítás. Már most is nehezen bírja a hulladékterhelést Földünk, a kék bolygóra, élőhelyünkre vigyáznunk kell. Nincs más választásunk. A folyamatos, korlátozás nélküli szemetelés ugyanis csoportos, tömeges öngyilkossággal ér(ne) fel.

A REpontokkal átalakultak a szokásaink. Háztartásunkban is másképpen tároljuk, gyűjtjük a műanyagpalackokat, italos dobozokat és üvegeket, vigyázunk rájuk, hogy a visszaváltással hozzájuthassunk az 50 forintos betétdíjhoz. A hajléktalanok, illetve az iparszerűen gyűjtéssel foglalkozók is változtattak szokásaikon: már nem tapossák össze, hogy minél kisebb helyet foglaljon, mert úgy már nem kapnak érte egy fityinget, egy megveszekedett garast se. Mert épen jóval többet ér. Vagyis csak úgy ér valamit. Sajnos, már azt is láttam, hogy gyerekek utcai szemetesből kukáztak még ép dobozokat, flakonokat, valószínűleg azért, hogy az azokért kapott aprón valamilyen finomságot vegyenek maguknak. Reméljük, előbb-utóbb kinövik és nem folytatják a pénzszerzésnek ezt a módját.

Bár… Most ellentmondok magamnak, vitatkozom. A kukázást biztosan kinövik, az viszont nem baj, ha megtanulják: minden, még a hulladék is értékes, és majd gyűjtik, szelektálják felnőtt korukban is. Ezzel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyomunk, védjük a Földet. Muszáj. Mert az nem 50 forintot ér.