Filmkritika: Utazás egy mosómedve koponyája körül

A galaxis szuperképességű őrzői először 2014-ben jelentek meg a nagyvásznon, mégpedig a Thor és az Amerika kapitány második része után. Űrlord és különleges csapata a Marvel-moziverzum egyre inkább sötétedő világába csempésztek be mókát és kacagást, amivel rögvest vissza is terelték a szuperhősmozit a helyes útra. James Gunn rendező komolykodás és komor hangvétel helyett a szórakoztatásra helyezte a hangsúlyt, és korábban soha nem látott minőségű kapcsolati dinamikát működtetett a hősök között. A galaxis őrzői tényleg egy szuper csapat, minden értelemben. Ám egyetlen csapat sem tarthat össze örökké. A galaxis őrzői elérkezett a harmadik részéhez, lezárva a trilógiát.

A második és a mostani rész között kijött karácsonykor egy félórás különkiadás (elérhető a Disney+ kínálatában), ami már előrejelezte, hogy a készítők milyen nehezen tudják majd elengedni a szeretett hősök kezét. Abban a mosómedve, Mordály alig szerepelt. A mostani, zárórészben azonban éppen ő körülötte zajlanak az események. Megismerjük a múltját, honnan indult, hogyan lettek szuperképességei, illetve kik voltak a barátai. Azt is megtudjuk, ki az, aki továbbra is vadászik rá. A film felütése remek, hiszen rögtön megteremti a feszültséget, miközben egy új, rejtélyes szereplővel is megismerkedhetünk. Mordály bajba kerül, és innentől kezdve az ő megmentése lesz a mű tétje. Az őrzők csapata a szeretett mosómedve életéért küzd, az ellenoldalnak viszont – hogy bevégezhesse az őrült tervet – épp Mordály agyára fáj a foga. Nagyvonalakban így vázolható fel a film története.

James Gunn immár harmadszorra bizonyítja, mennyire szívügye A galaxis őrzői. Noha olykor-olykor már akadnak fárasztó idétlenkedések, a karakterek továbbra is a legszerethetőbb, legviccesebb Marvel-szereplők közé tartoznak. Nem is igazán lehet kedvencet választani közülük, annyira jó mind, annyira egyben vannak. Humorosság és a kapcsolati dinamika szempontjából tehát tartja a szintet a legújabb rész. Tudott-e szintet lépni? Igen, és ez pedig az érzelmi többlet. A Mordály múltját ábrázoló jelenetek a trilógia legerőteljesebb szcénái, ezeket látva szem aligha marad szárazon. Ez azt jelenti, hogy A galaxis őrzői harmadik része nem csak a rekeszizmainkra hat, hanem legalább annyira a szívünkre is. Gunn tehát az egyik jelenetben feszültséget épít, a másikban megnevettet, a harmadikban pedig megríkat. Ez a biztos sikerrecept, a minőségi szórakoztatás kulcsa.

Nagy kár, hogy ez a magas nívó nem tart ki a film végéig. Látvány szempontjából persze végig magas a színvonal, ám onnantól kezdve, hogy ráfordulunk a mindent eldöntő nagy csatára, a grandiózus jelző kizárólag arra, mármint a látványra vonatkozik. A készítők alighanem úgy érezhették, a méltó búcsúnak elengedhetetlen része a búcsúhoz méltó nagyszabású csata, ám ez az alkotás érzelmi-tartalmi mélységeihez szemernyit sem ad hozzá. A film főgonosza sajnos korántsem annyira érdekes figura, mint az őrzők, ebből a szempontból például a második rész jobban teljesített. A lezárásra is inkább csak annyit mondok, szép, szép, de a film első kétharmada többet ígért.

A szájíz persze így sem rossz, mert abszolút megérthető, hogy Gunn nagyon nehéz szívvel búcsúzik el hőseitől. Korábbi betonbiztos filmnyelve dadogóssá válik, ide kap meg oda kap, mintha nem tudná, kitől hogyan búcsúzzon el végleg. De most tényleg vége? Azért a stáblista befejezését mégis érdemes kivárni!

7/10