JEGYZET – Péntek 13

Bevallom, bár nem bűn, szándékosan választottam ezt a napot a jegyzetírásra. Péntek 13. Legtöbbünknek a babonákon kívül, melyek balszerencsésnek, szerencsétlenséget generálónak tartják ezt a párosítást, talán még az emblematikus horrorfilm ugrik be. De maradjunk a hiedelmeknél.

A balszerencsét hozó napnak nagy a tekintélye. A XX. század első felében olyan rossz híre kelt, hogy a New York-i felhőkarcolók 80 százalékánál nem volt 13. emelet, a szállodákban 13-as szoba, a kórházakban 13-as kórterem, a színházak nézőterén 13. sor, az utcákon 13-as házszám, és napjainkban is akadnak még olyan repülőterek, amelyeken hiába keresnénk 13-as beszállókaput. Azt pedig nagyon jól tudják a rajongók, hogy a Forma 1-ben sincs 13-as rajtszámú autó. De balesetek azért vannak... Visszaemlékezve nem ugrik be, hogy engem ezen a bűvös péntek 13-on valaha valamilyen rossz dolog ért. Pedig az ezzel kapcsolatos babonák évezredekre nyúlnak vissza és számos népet, nemzetet érintenek.

Az utolsó vacsora asztalánál Jézus Krisztussal együtt tizenhárman ültek, köztük az áruló Júdással. Talán ezért volt szokás sokáig, ha a meghívott vacsoravendégek száma 13 volt, inkább, valakit bevonva a körbe, felkerekítettek 14-re. Az északi, a skandináv mitológiában is találkozhatunk azzal, ha tizenhárman ültek az asztalnál, az szerencsétlenséget jelent. Talán a legerősebb érv a „fekete nap” mellett, hogy a héber ábécé 13. betűjét ugyanúgy mem-nek ejtik, mint a halál szót. Ez tényleg baljós.

De bízom abban, hogy ma, vagyis szombaton, sokan olvassák ezt a pár sort, ami azt jelenti: túlélték a szerencsétlen napot, nem történt velük semmi baj, tragédia. És lehet, legközelebb azt is megkockáztatjuk, hogy 13-an érezzük jól magunkat egy ebéden vagy vacsorán, ahol az sem lesz baj, ha 13 rántott szeletet 13 pohár itallal öblítünk le.