Alkotásai közelségében emlékeztek Erdős Péter festőre Hódmezővásárhelyen

– Minden másképpen történt, mint szerettük volna, örömszerző szándékunk eltűnt, mégis hinnünk kell, hogy a szeretet és barátság mindenre képes – mondta megrendültem Cserjés Katalin nyugalmazott egyetemi docens, az általa vezetett Art.Pagony Képzőművészeti Önképzőkör Erdős Péter képzőművésznek emléket állító tárlatának megnyitóján szeptember 20-án, pénteken este. A vásárhelyi könyvtár olvasóterme megtelt rokonokkal, barátokkal, egykori pályatársakkal, akik a méltósággal viselt hosszú betegsége után szeptember 13-án elhunyt Erdős Péter festő és szobrász emberségét és tehetsége varázsát elevenítették fel egy olyan kiállítás apropóján, amelyet a munkássága előtt tisztelgő vásárhelyiek még életében útjára indítottak. Hátha a nagy betegségben örömet szereznek az alföldi realizmus hagyományait mindvégig követő művésznek.

A Nap, a Hold fényei

A hosszú életút előtt tisztelgő, a könyvtár olvasótermében hetekig látogatható In memoriam Erdős Péter – Meseképek az Alföld tájairól című posztumusz kamaratárlat előterében az egymás mellett sorakozó művek mellett a művész személyes vallomása fogad: "témáimat főként az alföldi táj élményei adják. A pusztuló tanyavilág, az ezerarcú tiszai ártér, a tükröző víz, a felhők játéka, a Nap, a Hold fényei… Az örökké változó és megújuló természet részeként látom az embert is, munkájával együtt. A festésen kívül rézdomborításal is foglalkozom. Képeimmel a haza, a szülőföld és az itt élők iránti szeretetemet és tiszteletemet, a múlt és jelen értékének megbecsülését akarom kifejezni".

72 év közös emlékei

Az Erdős Péterrel egyazon esztendőben, 1938-ban született Hézső Ferenc festőművész közös útjukra emlékezett a tárlatot megnyitó beszédében. Mint elmondta, 72 év kötötte és köti össze őket most már mindvégig. Hézső fájlalta, hogy barátja és pályatársa immár kilépett a sorból, "megcsalt, nem tudok vele a napi eseményekről beszélgetni". Felidézte, hogy már közös gimnáziumi éveik alatt összekötötte őket a művészetek iránti rajongás és szenvedély. Később kicsit versenyezve haladtak alkotói pályájukon, ahogy Hézső Ferenc mondta: Péter egy orrhosszal mindig meg is előzte, hiszen közülük elsőként 1961-ben mutatkozott be először a Vásárhelyi Őszi Tárlaton, ahol később is mindvégig jelent volt.

Tehetséggel és szorgalommal

Erdős Péter művészetében az alföldi realizmus hagyományait követte, elsősorban tájképeket és portrékat festett, de emellett foglalkozott rézdomborítással, készített kerámiákat is. Művészcsaládból származott, tehetséggel és szorgalommal bontakoztatta ki és vitte tovább apai, anyai örökségét. 1960-ban diplomázott a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, 1968 és 1973 között pedig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei Patay László és Veress Sándor László voltak. 1974-ig rajztanárként dolgozott Mártélyon, később a vásárhelyi Szántó Kovács János Általános Iskolában. Pályája második felében már szabadúszóként dolgozott.