Bajban ismerszik meg a jó barát

Azon szerencsések közé tartozom, akiknek fogalmuk sincs, milyen testközelből megélni az árvizet. A Tiszát már láttam kilépni a medréből Szegeden és Mindszenten, de nem ugyanaz a rakpartot, vagy a révet nézni pár percig, mint amikor valakinek viszi a víz mindenét.

Belvizet már éltem át. 1999 karácsonyán rengeteg eső esett. Abban az évben a szüleim szomszédjainál töltöttük a szentestét. Az úttestről hömpölygött be a víz az udvarukba és nem állt meg az ajtóban, betört a parasztház helyiségeibe. Mentettük, ami menthető. Másnap a szomszédok töltötték nálunk karácsony első estéjét, de nemcsak ők, hanem a katasztrófavédők és a városüzemeltetés dolgozói is. Csatornát ástak a kerti cuppanós sárban, homokzsákokat pakoltak, mi pedig, még a féloldalára lebénult apukám is az épen maradt kezével, meregettük az előszobában a 3-4 centiméter magasan betört belvizet a vödrökbe. Szörnyű volt ez is, néha álmaimban visszatér.

Mit élhetnek át azok, akiknek méteres víz áll napokig a házában, vagy éppen akkora árhullám robog át az otthonukon, hogy a házuk teteje is alig látszik ki?

Országunk, de Európa több állama is küzd napjainkban a természet erőivel. Vármegyénk katasztrófavédői, vízügyesei, katonái, önkéntesei is szép számmal vesznek részt a védekezési munkálatokban. Tiszteletet érdemelnek, ahogy mindenki, aki bármivel hozzájárul ahhoz, hogy minél kisebb károkat okozhasson a víz.

Szegvár lakosai 27 évvel ezelőtt hallottak először a lengyelországi Lewin Brzeski nevű településről, amit elöntött az ár. Adományt gyűjtöttek, elküldték a bajba jutott városnak. A nemes gesztusból testvértelepülési kapcsolat lett. Most Lewin megint víz alá került. Szegvár 4 millió forinttal segíti a helyreállítást. Bajban ismerszik meg a jó barát – tartja a mondás. Mert ugyan most a víz az úr, de sokszor az összefogásban is van annyi erő jelképesen, mint egy áradó folyóban...