Döbbenet! Mobilozás helyett egymással nevetgélnek...

Megdöbbentő dolgot árult el a gyermekem osztályfőnöke a szeptember elején nagy port felvert iskolai mobiltelefon-összegyűjtéssel kapcsolatban. „Kedves Szülők! Nem fogják elhinni, mi történt az osztályunkba járó diákokkal, hogy nincs náluk napközben a mobil!” – kezdte a mondandóját és én hirtelen végigpörgettem az agyamban az előző hetek történéseit. Igaz, hogy csak hétvégén látom a gyerekem, mert kollégista, de délutánonként írunk, beszélgetünk. Nem vettem észre rajta, hogy magába fordult volna azért, mert nem nyomkodhatja a telefont az óraközi szünetekben. Arról sem beszélt, hogy valamelyik osztálytársa mély depresszióba zuhant volna. Annyit sérelmezett csupán, hogy a sulibüfében nem tud telefonnal fizetni, kénytelen volt régimódi eszközhöz nyúlni, vagyis maradt a bankkártya. Több szó nem is esett erről. Kíváncsian vártam tehát, hogy mi történt.

Az osztályfőnök bejelentette, képzeljük el, hogy a gyerekeink szünetekben egymással beszélgetnek, olyanok is, akik az elmúlt több mint négy tanévben szinte nem is váltottak szót egymással. Ez azért is fontos, mert pont akkor lettek középiskolások, amikor jött a covid. Jószerével még egymás nevét sem tanulták meg, amikor bezárták az iskolákat. Az az év az online oktatásra ment rá, de a második is, mert akkor hol a kollégiumban, hol az osztályban lett valaki covidos, utána pedig, mivel több szakmás az osztály, a nap egy részét külön töltötték és töltik máig.

Az osztályfőnök azt is elárulta, hogy a gyerekeink a szünetben nemcsak beszélgetnek, hanem nevetgélnek is, jó rájuk nézni. Sőt, azt mondták, hoznak be a suliba UNO-kártyát és a szünetekben kártyáznak. Egyébként is pihentebbnek, koncentráltabbnak tűnnek az órákon, hogy szünetben nem a mobilt nyomkodják társas magányban. „Egyet hiányoltak, hogy az órarendet nem látják, mert az is a mobiljukon van. De megoldottam, nyomtattam nekik egyet-egyet” – mondta az osztályfőnök.

Most kicsit aggódom. Mi lehet azoknak a szülőknek, pedagógusoknak, szakszervezetiseknek, politikusoknak a gyermekeivel, akik a nyár végén annyira tiltakoztak, meg akarták torpedózni a végrehajtást, alkotmányos aggályaiknak adtak hangot a rendelettel kapcsolatban? Mi van, ha az ő gyerekeik is beszélgetnek és nevetgélnek egymással a szünetben? Ugye, nem baj?