Filmkritika: Szeresd a kutyusodat!

Túltolt píszí mindenhol, az meg nem olyan vicces. Épp itt volt már az ideje annak, hogy készüljön egy olyan vígjáték, mint a Kivert kutyák. Olyan vígjáték, amiben az alkotók nem arra figyelnek kényszeresen, hogy lehetőleg ne sértsenek meg egyetlen társadalmi csoportot sem. Josh Greenbaum filmje közben végre tényleg tudunk jóízűeket nevetni, mert amikor a Kivert kutyák vicces, akkor nagyon az. Gátlástalan, merész, provokatív és prosztó. Szellemi elődje leginkább a South Park, de olyan komédiákat is eszünkbe juttathat, mint a Förtelmes főnökök, a Ted vagy a Kopasz osztag. Nem túl távoli rokonok Seth Rogen tapló vígjátékai sem, valamint a Judd Apatow nevéhez köthető, az emberi kapcsolatokat pellengérre állító komédiák.

A Kivert kutyák cselekménye olyan egyszerű, hogy egyetlen összetett mondatban összefoglalható: Reggie kutyát kirakja a gazdája, aki emiatt összefog más kóbor kutyákkal, hogy együttes erővel bosszút álljanak a rossz gazdin. Hőseink – a jóhiszemű Reggie, a szabadszájú Bogár, a melegszívű Maggie és a nagy melák Vadász – útra kelnek, és a hazaút során bizony rengeteg kalamajkába keverednek. Mialatt kutyagolnak, egymást követik az ízléstelenség határát súroló jelenetek. Bőven el tudom képzelni, hogy sok néző indokolatlannak fogja érezni azt, hogy kutyusaink csaknem állandó témája a szex, így a poénok nagy része altesti jellegű. Itt dicsérem meg a cím magyar fordítását, mert míg a „Strays” csupán annyit jelent, hogy „Kóborlók”, a Kivert kutyák a maga módján utal a film perverz és prosztó stílusára. És ha már magyar fordítás, a szinkronnak is sikerült jó pár olyan ferdítést eszközölnie, amivel hozzáad az eredeti forgatókönyvhöz, és most nemcsak az olyan tuskó szójátékokra gondolok, mint az „alakula a kutyakula” és társai. A mellettem ülő nézők – akikben akkorra már volt egy-két söröcske – még ezeken az idétlenségeken is tudtak nevetni – hát egészségükre. 

Jómagam a Kivert kutyákat akkor éreztem a legerősebbnek, amikor tisztán átjött az alkotók nagy szíve, empátiája, illetve körvonalazódott a film mögöttes tartalma. Nem véletlenül említettem a fentiek során Judd Apatow filmjeit, amikben a hangsúly rendre a toxikus emberi kapcsolatokra helyeződik. Egyszerű cselekménye és minden szexuális poénja mögött a Kivert kutyák valójában egy súlyos bántalmazó kapcsolatról szól, érintve ezzel kapcsolatban a Stockholm-szindrómát is. Reggie szereti a gazdáját, mégpedig úgy, ahogyan csak egy kutya szeretheti az embert: feltétel nélkül. A társai nyitják fel a szemét, ám nem véglegesen. Ahhoz, hogy Reggie ráébredjen a gazdájával való kapcsolatának mérgező voltára, újra találkoznia kell a férfival. Amikor ez bekövetkezik, eljön a bosszúállás ideje, a felszabadulásé. A kutya, aki eddig csak azért értékelte a gazdátlanságot, mert így bármikor el tud menni pisilni, most végérvényesen rájön, hogy egy ilyen kapcsolatnál bármilyen egyedüllét sokkal jobb. Pedig Reggie csak annyit szeretne, hogy végre valaki azt mondja neki, jó kutya. A Kivert kutyák szeretetre méltó hőseinek tekintete még sokáig velünk marad a film után, hogy aztán otthon simogassuk meg, öleljük magunkhoz, szeressük házi kedvenceinket. 

8/10