A tudósok vetettek, a nemzet aratott

Tizenöt év kutatómunka előzte meg Vajda Tamás, az SZTE Levéltár igazgatója legújabb, gazdagon illusztrált kötetét, amelyben a Szegedi Tudományegyetem történetének eddig feldolgozatlan területét tárta föl. A szegedi Alföldkutatás története – A Szegedi Alföldkutató Bizottság és az Alföldi Tudományos Intézet története (1928–1949) című kötetben Kogutowicz Károly geográfus, egyetemi tanár, az SZTE egykori rektora szerteágazó munkásságát ismertette az olvasókkal. 

– Kogutowicz Károly munkatársaival nem egyszerűen csak tudományos kutatást végzett az Alföldön, hanem a különböző tudományterületek szakértőinek együttműködésével komplex gazdaságfejlesztési cselekvési programot dolgoztak ki a politikusok számára. A céljuk az volt, hogy ne kelljen segélyt osztani minden évben a lakosságnak, hanem csak egyszer kelljen segíteni, hogy olyan termelőtevékenységet tudjanak folytatni, amelynek révén a továbbiakban nem fognak segélyre szorulni – foglalta össze az egyetemi levéltár igazgatója Kogutowicz munkásságának jelentőségét.

A bizottság logójában megfogalmazták küldetésüket: „a tudós vet, a nemzet arat”. Az Alföld-kutatást Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter is azonnal, már 1926-tól támogatta.  

Tanyavilág és város egymásra talált

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy miért is kellett az alföldi gazdáknak segélyért folyamodniuk? Vajda Tamás elmondta, az Alföld mindenekelőtt a trianoni diktátum és határhúzások miatt került sanyarú helyzetbe. 1920-ig ugyanis a Baja és Szeged között húzódó, hatalmas tanyavilág gazdaságilag nem Szegedhez kötődött, hanem Szabadkának volt a piacos körzete. Az új határvonal azonban az átjárást ellehetetlenítette, Szegedre pedig borzasztóan rossz volt az útvonal. 

1927-re épült meg a tanyasi kisvasút, amely már tonnaszámra hozta be az árut. A végállomása a mai Roosevelt tér volt, ahol a gyümölcs nagybani piac működött 1935-ig. 

– Ez óriási előrelépés volt, hiszen, ahogy begördültek a kisvasúton a szerelvények, a nagy importőrök már csaptak is a termelő tenyerébe, és vagonszámra kötötték az üzletet. Aztán azt is megoldották a harmincas évek közepére, hogy nem kellett az összes terményt behozniuk a híd lábáig, hanem az átadást megejthették az átrakó állomáson, ahol a széles és a keskeny nyomtávú sínek egymás mellett haladtak. Egy év alatt tízezer tonna volt a szegedi nagybani piac gyümölcsexportja a harmincas évek közepén – mondta el Vajda Tamás. Az áruforgalom fellendüléséhez nagyban hozzájárult Szent-Györgyi Albert paprikához kapcsolódó C-vitamin felfedezése is, amelynek következtében évente háromezer tonnára nőtt Magyarország fűszerpaprika-exportja. Kétharmadát Szeged, egyharmadát Kalocsa környékén termelték.

A kisparasztokat segítették 

Kogutowicz Károlynak és csapatának a célja az volt, hogy ténylegesen fenntartható, a valódi igényeket kielégítő termények előállítására ösztönözzék az alföldi gazdákat. 1923-ban került a geográfus Szegedre, 1925-ben kiépítette a meteorológiai észlelőhálózatot, amelynek köszönhetően rengeteg időjárási adatot dolgozhatott föl. Megalakult a Szegedi Alföldkutató Bizottság, 1928-ban már konkrét javaslatokat fogalmaztak meg, hogy hogyan lehet kihasználni a régió kedvező természeti, éghajlati adottságait. 

– Szeged környéke jóval távolabb van Budapesttől, mint Hatvan, Kecskemét, Nagykőrös, azaz a klasszikus gyümölcstermelő körzetek, de mindenki a budapesti piacra vitte a gyümölcsét. Szegednek valahogy le kellett dolgoznia a távolsági hátrányát. Kogutowicz rámutatott, hogy a korai zöldség- és gyümölcstermelés lehet a megoldás. Hiszen, ha kihasználjuk, hogy nálunk tavasszal hamarabb indul a természet, többet süt a nap, akkor két héttel hamarabb jelenik meg a Szeged környéki gazdálkodó a terményével a budapesti nagybani piacon, mint a kecskeméti, a hatvani vagy a nagykőrösi. Abban a két hétben az egész éves bevételét megkereshette – magyarázta Vajda Tamás, majd hozzátette, hogy  Kogutowiczék mindig a kisparasztokon segítettek, nem a nagybirtokosokon, és javaslataik a mai napig tökéletesen működnek.

A bizottság 1943-tól az Alföldi Tudományos Intézet berkeiben folytatta tevékenységét. 

Filmekkel okították a gazdákat

Ám hogyan bírta rávenni egy egyetemi tanár a tanyasi gazdákat a változtatásra? Egyrészt házhoz ment, másrészt rendszeresen tartott továbbképzéseket a Földrajzi Intézetben, oktatófilmeket vetített például a gyümölcsfaápolás témájában. A gazdák jelentős része nem tudott írni-olvasni. Klebelsberg ugyan ekkor már gőzerővel létesítette a tanyasi iskolákat, de a felnőttek nagy része vagy funkcionális vagy teljes analfabéta volt. Éppen ezért a filmvetítések mellett rádióműsorokat is sugároztak. Kezdeményezésükre Klebelsberg hat rádiót osztott ki a szegedi tanyavilágban, a szomszédok összejöttek, együtt hallgatták.

– Az egyetem Kogutowicz ideje alatt nem kizárólag a 18-23 éves fiatalok oktatását célozta, nem elefántcsonttorony volt. 1932-ben például tanyakiállítást csinált Szegeden, ahol azt a makettet is bemutatták, amelyet a hallgatókkal együtt készített az alföldi tanyavilágról. Tudniillik Kogutowicz az első világháborúban az olasz fronton légi felderítést végzett, ennek mintájára pásztázta végig repülőn az alföldi tanyákat és készítette el a terület térképét, és munkatársaival parcellánként tett javaslatot a gazdáknak, hogy mit termeljenek. Volt gazda, aki a tanyakiállításon sírva fakadt, annyira meghatódott, amikor felfedezte saját tanyáját a lakó- és melléképületek makettjével. A hallgatók szemlélete is formálódott ezáltal, már nem szerszámként tekintettek a gazdákra, hanem hús-vér emberekként – mesélte Vajda Tamás.

A bizottság vizsgálódási területe azonban korántsem csupán az éghajlatra és a terményekre terjedt ki. Tagja volt például Várkonyi Hildegard bencés rendi pedagógus és pszichológus is, aki hatéves parasztgyerekeken végzett tehetségvizsgálatokat, amelyek eredményei alapján egyértelművé vált számára, hogy ugyanolyan okosak, mint a városi társaik. Előmenetelük csak azon múlik, hogy járnak-e a Klebelsberg-féle tanyasi iskolákba. Az intézet általi fejlesztések és tanácsok pedig a taníttatásukhoz szükséges anyagi hátteret a kérges tenyerű gazdák zsebébe rakták.  

Kancellári barack

A gazdaság mellett az idegenforgalom fellendítése is fontos cél volt számukra. 

– Kogutowiczék rendszerben gondolkodtak. A Szegedi Szabadtéri Játékok ideje alatt például mezőgazdasági vásárt és kiállítást hirdettek, hogy a híres terményeket bemutassák a városba érkezőknek, és hogy nyújtsák azt az időt, amit a vendégek a városban töltenek. Szerveztek külön vonatot Győrből, Budapestről, Miskolcról, Nagyváradról, Temesvárról, Nagybecskerekről, Szabadkáról – mondta el a levéltár-igazgató. 

A harmincas évek közepén például az osztrák kancellár és felesége is ellátogatott a Szegedi Szabadtéri Játékokra. 

– Adtak neki egy kosár szatymazi barackot. A következő évben ötszörösére ugrott az Ausztriába irányuló barackexport Szegedről – jegyezte meg Vajda Tamás. 

1937-re Kogutowiczék érték el a Fehértó partvidékének védetté nyilvánítását is. A hasznavehetetlen, szikes területen azelőtt birkatenyésztők legeltettek. Azzal, hogy kizárták a pásztorkutyákat, már nyugodtan költhettek a madarak. 

– 1937-ben ez volt a legnagyobb egybefüggő természetvédelmi terület az országban. Ez időrendben a negyvenedik természetvédelmi terület volt, de egymaga több mint a duplája volt, mint a másik 39 együttes területe. Évtizedekkel megelőzték korukat ezzel az ökológiai szemlélettel – fűzte hozzá Vajda Tamás. Kogutowiczék érdemeinek sora azonban még ezzel sem ért végéhez. 

Megmentette az egyetemet 

1933-34-ben az oktatási minisztert már rendszeresen takarékoskodásra szólította fel a többi miniszter a kormányüléseken. A bezárás veszélye fenyegette a szegedi egyetemet is. 

– Kogutowicz Károly 1934 tavaszán körbevitte az akkori földművelésügyi minisztert a szegedi tanyavilágban, aminek következtében visszatérvén Szegedre, egy rögtönzött sajtótájékoztatón a miniszter bejelentette, hogy a szegedi egyetemet nem lehet bezárni, mert akkor összeomlik az egész Alföld mezőgazdasága – magyarázta Vajda Tamás. 

A második világháború azonban mindent megváltoztatott, Kogutowiczék régiófejlesztő törekvéseit egyik pillanatról a másikra lehetetlenítette el. A beszervezett, mintatanyás gazdákat 1948 után kikiáltották kuláknak, és elsőként őket kényszerítették bele a tsz-be. 1949-ben megszüntették az Alföldi Tudományos Intézetet, noha két jelentős államférfi, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter és Ortutay Gyula oktatásügyi miniszer is Szegeden volt egyetemista a '30-as években, és első tudományos publikációikat éppen ez az intézet pénzelte, mégsem álltak ki fenntartása mellett. 

A kötet az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet kiadásában jelent meg a GeoLitera-sorozat részeként. 

Képalá: Vajda Tamás 15 évig kutatott, mielőtt megalkotta hiánypótló kötetét. Fotó: Gémes Sándor