Forró téma

Aki most azt gondolja, élete legmelegebb nyarát éli éppen, hamarosan talán úgy fog emlékezni az idei évre, hogy akkor még egészen hűvös volt. Ez jut eszembe nemcsak a forróságról, de arról is, hogy a klímaváltozásról egyre gyakrabban hallok-látok-olvasok. Méghozzá nagyjából mindenütt, ennél többet sulykolt téma manapság nemigen akad.

Az, hogy a hőmérséklet az utóbbi időben egyre emelkedik, ténykérdés. Abban a vitában pedig – mivel nem értek hozzá – nem akarok állást foglalni, hogy ez mennyiben természetes folyamatok eredménye és mekkora részben az emberi tevékenységé. De az arány igazából mindegy is. Inkább az az elgondolkoztató, hogy bennünket, átlagembereket idegesítenek halálra a klímakatasztrófa rémképével, miközben volnának jobb célpontok is. 

Eszembe jut erről egy fiatal magyar újságíró, amerikai tanulmányútja alkalmával arról írt riportot, mekkora pazarlás az ivóvízzel a golfpályák gyepszőnyegének öntözése, miközben az országban megesik, hogy egyes területeken vízkorlátozást kell elrendelni a szűkös készletek miatt. Nem a levegőbe beszélt: konkrét számokkal támasztotta alá, amiről beszélt. A cikk publikálása óta eltelt néhány év, és hihetnénk, hatására esetleg változott valami a tengerentúlon. Őszintén szólva én semmi ilyesmiről nem hallottam. 

A szerző a cikke végén persze már annak idején megjegyezte, hogy ilyesmire nem is számít, mert valahogy a módosabbak ezen a téren is jobban érvényesítik az érdekeiket – golfozni meg leginkább ők járnak. Az átlagembereknek meg marad a vízkorlátozás és a felhívás: tegyünk valamit a klímaváltozás ellen.