Semmi sem szent?

Manapság már nem, vagy ritkán hallom az „ennek semmi sem szent” szókapcsolatot, ami azt jelenti, valaki nem tart tiszteletben, nem kezeli értékén, semmibe vesz korábban, vagy mások által értékesnek tartott embereket, tárgyakat, gondolatokat, erkölcsi megítéléseket, magatartásformákat. Valószínűleg nem pontos a definíció, de a lényeget kifejezi.

A halálos beteg Karsai Dániel ügyvédet nem kell bemutatni, ő fogalmazott meg beadványt – éppen reménytelen, fokozatosan romló állapota miatt – az eutanázia magyarországi engedélyezéséről. Pár napja arról értesülhettünk az online tér oldalain, hogy már nem képes enni, gyomorszondával táplálják. Az erről szóló rövid tudósításban – amit olvastam – három reklámot helyeztek el, az most teljesen mindegy melyik újság, női magazin felületén. Ekkor ugrott be, hogy ezeknek semmi sem szent? Ezeknek semmi sem szent. Őszintén és valószínűleg naivan kérdem: ilyen esetekben, a téma komolysága, az emberség, az együttérzés miatt nem lehetne mellőzni a hirdetéseket? Sajnos, haláleseteknél is előfordul. Szégyen.

A kattintás a „király”, cégek, szolgáltatók is azt figyelve helyezik el hirdetéseiket, és Karsai Dánielre sokan kíváncsiak. Sokszor látok olyan megoldást, hogy az elhunyt híresség neve nem szerepel a címben, „csak” az, hogy gyászol az ország, az egész világ, meghalt a legendás, művész, olimpikon vagy televíziós. Kattintani kell, ha kíváncsiak vagyunk arra, kiről van szó, de sokszor az egymondatos bevezetőben sem szerepel, kizárólag a cikkben. Kattintunk, és szentségelünk, amikor kiderül, egy számunkra ismeretlen brazil vagy amerikai tévésről van szó. Olyan, mint amikor azt olvasom az egyik vásárhelyi portálon a címben: halálos baleset a 47-es főúton. Kattintunk. Igen, Debrecennél. Kattintunk, kattintunk, kattintunk. Igen. De meddig?