Síri csend

Vidéken hetven, a fővárosban már kilencven százalékos a hamvasztásos temetések aránya – nyilatkozza egy, a szakmára országos kitekintéssel bíró temetkezési vállalkozó. Azt is hozzáteszi: meggyőződése szerint a temetők látogatásának szokása rövid időn belül el fog tűnni. A sírkertekről egyébként is a nyugalom, a békesség jut az ember eszébe, de ha mindez igaz, hamarosan szó szerint síri csend fog honolni a nyughelyek között. Halottak napjához közeledve, amikor – most még – virágok és mécsesek borítják el a sírokat, különösen furcsa ezt elképzelni. 

Jómagam rendszeresen járok temetőbe. Időnként viszek néhány szál virágot édesapám, illetve apósomék sírjára, és természetesen a nyughelyek rendben tartására is igyekszünk figyelmet fordítani. Nekem ez így természetes – de nekem is van olyan ismerősöm, aki a szülei hamvait otthon tartja.

Közben a temetkezési vállalkozások egyesülete kampányt indított azért, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen problémákkal járhat az, ha az ember koporsós temetés helyett inkább urnában helyezi el és hazaviszi szerettének hamvait. Felhívásukban szó esik arról, hogy így nehezebb lehet a gyász feldolgozása, hogy a döntés konfliktus forrása lehet a többi hozzátartozóval és arról is, nem tudni, mi lesz az urnával például költözéskor, vagy ha az hal meg, aki hazavitte az urnát. Arról viszont nem, hogy mi a valódi oka annak, hogy egyre kevesebben választják a hagyományos temetést: az, hogy már-már megfizethetetlenül drága. Sokan alighanem kényszerből döntenek az olcsóbb megoldás mellett. Ha az érintett vállalkozók csakugyan szeretnék a trendet megfordítani, elsőként talán érdemes lenne ezzel a problémával kezdeni valamit.