2021.09.12. 17:38
Felidézték a régi szép időket és azt is, hogyan sorvadt el az egykor virágzó tanyavilág
A hétvégén harmadszor találkoztak az egykori kopáncsiak. A tanyamúzeum adott otthont a Kopáncsiak Baráti Köre rendezvénynek, ahol megemlékeztek Hódmezővásárhely néhány évtizede még népes településrészéről, ahol már jószerével csak néhány facsoport emlékeztet arra, hogy egykoron ott tanyák álltak.
– Az évenkénti találkozásaink ünnepnek számítanak, amikor együtt emlékezünk arra, hogy volt egyszer egy Kopáncs – mondta a rendezvény elején Hősné Nagy Sára főszervező.
A paraszt fiatalokat elsőnek sorozták be
Zsarkó Katalin régi alsó-kopáncsi család leszármazottjaként volt jelen a találkozón. Ő emlékezett meg Kopáncsról. Kiemelte, a tanyamúzeum a hatalom jóindulatának köszönhetően maradt meg mementóként, hogy azokra emlékeztesse az utókort, akik egykor benépesítették a kopáncsi tanyavilágot.
– Művelték a földet, nevelték gyermekeiket, vagyis minket. Önellátó gazdaságot működtettek, ami nagy kincs volt. Háborúk idején is fontos szerep jutott nekik, hiszen a paraszt fiatalokat legelsőként sorozták be katonának és szinte mindig az első vonalban vetették be őket. Sokan közülük sohasem tértek haza, mint például Olasz Ferenc, az unokanővérem édesapja, akit a lánya meg sem ismerhetett. Vele együtt sokan adták életüket a hazáért. Nehéz időket éltek meg szüleink, nagyszüleink és mégis mindig volt erejük az újrakezdéshez. A második világháború után különösen nehéz helyzetbe kerültek. A megszállók mindent vittek. Élelemre, igavonókra volt szükségük. Ezt a falvak, tanyák népétől vették el. Nagyapám, Zsarkó István úgy mentett meg két lovat, hogy a menedékük fölé csutkakúpot épített – mesélte.
A politika boszorkánykonyhája
Zsarkó Katalin beszélt arról is, hogy az itthon maradtak hogyan siratták a távollévőket. Nagymamája, Mayer Julianna azt mesélte, egy este kiment a kertbe, letérdelt és imádkozott, mert mindkét fia odavolt. Zsarkó Katalin édesapja 1946-ban érkezett haza a hadifogságból csontsoványan.
– Az újrakezdéshez az állam segítsége kellett volna, de a politika boszorkánykonyhájában józan ésszel fel nem fogható tervek kovácsolódtak. Ezek a tanyák népét is érintették. Igazságtalan adókat vetettek ki, a tehetősebbeket, akik rengeteg munkával, a saját erejükből szerezték, amijük volt, kulákká nyilvánították. Javaikat elvették, tanyájukat másoknak adták – részletezte.
Még az ártézi kutat is eltüntette a hatalom
Zsarkó Katalin megemlítette Tárkány-Szűcs Istvánt, aki szomszédjuk volt a 17. dűlő végén, a dombon volt a tanyája. A hatalom pribékjei halálra kínozták, a feleségét pedig börtönbe zárták.
Az erőszakos kolhozosítás után kezdődött a tanyavilág halála. A fiatalok a városba költöztek, szakmát tanultak.
– Kopáncson is bezárták az iskolát, az olvasókört. Még a helyét is eldózerolták. Az artézi kutat is felszaggatták, eltüntették. Esztelen pusztítást vittek véghez – emlékeztetett Zsarkó Katalin.
Hősné Nagy Sára kérdésünkre elmondta, mára a kopáncsi tanyák jó, ha egy százaléka megmaradt.
