Verseket ír kikapcsolódásképpen az eszmetörténész

Az eszmetörténet szorosan összefügg a költészettel – vallja Miklós Péter eszmetörténész. A mindenekelőtt tudományos értekezéseiről és történész szakértőként közismert egyetemi docensnek tavaly jelent meg második verseskötete a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány kiadásában, a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával. 

– Az, hogy az emberek hogyan gondolkodnak, mit éreznek, hogy saját világukat hogyan, milyen képekből, szavakból konstruálják meg, nagyban összefügg azzal, hogy az adott pillanatot hogyan élik meg. Nyilván történészként azzal foglalkozom, hogy ezt mások hogyan teszik, költőként pedig azzal, hogy én vagy az engem körülvevő világ hogyan éli meg – mondta el az eszmetörténész, aki a kétezres évek elejétől publikált verseket a Szeged folyóiratban, a Tiszatájban, a Magyar Naplóban és különböző antológiákban. 

Első verses kötete 2004-ben jelent meg Állandóan címmel a Bába Kiadó gondozásában. Majd a szépirodalomról a tudományos szövegek, az értekező próza felé fordult figyelme, 2018-tól azonban ismét visszatalált tudományos munkásságával párhuzamosan a költészethez. Az elmúlt öt évben született verseinek válogatását gyűjtötte csokorba legújabb, Valaki című kötetében.

– Számomra a versírás kikapcsolódás. Amikor szaktanulmányt írok, akkor természetesen a valósághoz, a konkrétumokhoz vagyok kötve. A költészet jóval nagyobb szabadságot ad számomra. Hiszen a saját ötleteimnek, ritmusérzékemnek, gondolataimnak, emlékeimnek, élményeimnek kell megfelelnem. A kreatív írásnak terápia jellege is van, a különböző művészetek a meg nem fogalmazott érzelmek kifejezésére biztosítanak lehetőséget – részletezte Miklós Péter, aki ugyanakkor hozzátette, hogy nem tartja magát költőnek.

– Nincs publikációs kényszerem, és elismerésre sem vágyom. Nem foglalkoztat, főleg nem zavar, hogy mit gondolna a verseimről egy szerkesztő vagy egy kiadói lektor. Jókedvemben, szabadságomban írok verseket, amelyeknek a valósághoz, az engem körülvevő emberekhez, helyzetekhez, épített és természetes környezethez konkrétan nincs köze, a költészet számomra érzelemkifejezés, amely legalább annyira tudattalan, mint tudatos folyamat. Nem tudnám azt mondani, hogy egészség, betegség, boldogság, bánat, szeretet, veszteség vagy nyereség inspirál – fejtette ki.

Az eszmetörténész arra is kiért, hogy míg tudományos igényű publicisztikáit, köteteit mindig számítógéppel, klaviatúrán írja, addig versei kézzel írva, tintával papírra születnek. Költeményeiben nagyon hangsúlyos szerep jut a ritmusnak.

– Eleve, amikor a költészet kialakult, nem a rím volt az alapja, hanem a ritmus, hiszen dallamhoz kötődött – jegyezte meg Miklós Péter. Kötete címadó költeményét – több másik versével együtt – Almási Enikő dzsessz-énekesnő fiával, Syl Mohaival meg is zenésítette.

– Meglepődtem, amikor megkerestek. Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen irányba is vezethet a verseim sorsa. Úgy érzem, a megzenésítéssel egészen új, önálló művek születtek – zárta a beszélgetést Miklós Péter.