Első könyvével debütált Trogmayer Éva és Egervölgyi Lilla

Újrakezdésről, reményről, a családi szeretet erejéről mesél lapunk egykori munkatársa, Trogmayer Éva mesekönyvében. A történetet a bezárt világ ihlette, az írónő tollát azonban az újrakezdés hite és öröme vezette. A Medvemese című kiadványnak nemcsak a szövege, de a látványvilága is lenyűgöző élménnyel gazdagíthatja a kicsiket és nagyokat. A különleges illusztrációkat Egervölgyi Lilla készítette.

Koós Kata

Medvebőrbe bújt remény

Fotó: Karnok Csaba

A pályáját újságíróként kezdő írónő a Délmagyarországnál, majd a Női váltó magazinnál eltöltött évei alatt is bele-belekóstolt a szépirodalmi alkotás örömébe, ám írásait nem engedte szabadjára fiókja mélyéről. Kislánya születése azonban mindent megváltoztatott. Vele a fantáziadús történetek közönséget kaptak, a tehetség utat tört, a rajongótábor pedig gyorsan bővült. Mígnem eljött az idei esztendő, és napvilágot látott Egervölgyi Lillával közös első kötete, a Medvemese.

Csapatban könnyebb

– Ez a történet volt az első, amit már más gyerekeknek is megmutattunk. Emlékszem, mosogatás közben villant be a fejembe a két mackó, apa és fia. Régen feltűnt már a mesékben, hogy zömmel hiányoznak belőlük az apukák. Nem szándékosan, inkább tudat alatt ezért maradt ki az anyamackó a meséből – mondta el lapunknak. Történetét a karantén ihlette, ám mozgatórugója mégis az újrakezdés örök reménye. – Nem konkrétan karanténmesét akartam írni. Inkább az érdekelt, hogy egy adott krízishelyzetet hogyan tudunk együtt megoldani. Úgy egymás felé fordulni, gyerek és felnőtt egyaránt egymásra figyelve, hogy együtt, csapatként lendüljünk túl a nehézségeken. Azt gondolom, ez egyszerre eszköz és a megoldás maga – részletezte.

Nehézségből érték

A történet szerint Medve úr az erdő közepén egy forgalmas szállodát igazgat, amelynek helyiségei, dolgozói és vendégei mindennap új kalandot tartogatnak kisfia, Kis Bocs számára. A bonyodalom ott kezdődik, amikor egyik napról a másikra bezár a világ, azzal együtt pedig a szálloda is. Apa és fia magára marad a kiürült termekben. A kölcsönös szeretet, törődés és egymásra figyelés azonban a legkilátástalanabb helyzetekben is biztos támaszt adhat minden mackónak, általuk pedig minden embernek. – Hiszem, hogy a traumákból valami újat is lehet építeni, és nem feltétlenül muszáj, hogy szörnyű jövőhöz vezessenek. Reményeim szerint ez sugárzik az első történetből. A második mesében pedig olyan témákat igyekeztem érinteni, amelyek egy kisgyerek számára fontosak lehetnek, mint a barátság vagy éppen a győzelem nélküli nyereség lehetősége – mondta Trogmayer Éva.

Textúrák kavalkádja

A kötet lenyűgöző látványvilágát Egervölgyi Lilla, a Vedres István Technikum grafikaoktatója készítette, akinek szintén a Medvemese az első munkája könyvillusztrátorként. A képek megalkotása során számos különleges technikát alkalmazott, az olló és a ragasztó éppúgy eszköz volt számára, mint a számítógép által biztosított, digitális technológia. – Nagyon szeretem a különböző textúrák vegyítését. Először akvarellel dolgoztam, majd kollázstechnikával folytattam. Nyomatokat készítettem, azokat feldaraboltam, és azokból raktam össze a képet, amit utána felvittem a számítógépre, ahol digitális technikával finomítottam – részletezte, majd érdekességként hozzátette, az alapanyagok között felhasznált újságpapírt, falevelet, sőt tortazselatint is. – Medve úr az ágyban például a gyerekem nyelvtanfüzetén fekszik – közölte mosolyogva.