Sorozatkritika: A vádlott

A vádlott című amerikai sorozat az azonos című brit szérián alapul, ami még a 2010-es években ment nagyot a BBC jóvoltából. E sorok írójának az eredeti BBC-sorozathoz sajnos még nem volt szerencséje, emiatt nem tudom eldönteni, milyen a tengerentúli változat az angolhoz képest, illetve mennyire kapcsolódik egymáshoz a két antológia. Kritikám tehát kizárólag az új, amerikai változatról szól, nem érintve a brit verziót. És ami elöljáróban elmondható a 2023-as A vádlottról, az általában igaz az antológiasorozatok többségére: mivel az egyes epizódok nem függnek össze egymással, minőségi szempontból vannak köztük jobb és kevésbé jó részek. Elsősorban a téma az, ami összeköti ezt a tizenötször negyven percet, hiszen minden epizód valamilyen komoly morális kérdéskört tárgyal, azaz hőseit olyan élethelyzetekbe teszi, amelyből csak súlyos áldozatokat árán kecmereghetnek ki – ha egyáltalán sikerül a feloldozás. Hétköznapi emberek keverednek egyáltalán nem hétköznapi (de sajnos nagyon is reális) helyzetekbe, és egészen a sztori legvégéig nem tudhatjuk, vajon a bíróság elítéli-e őket vagy sem. És ha már szóba került a bíróság: a dramaturgia, a megvalósítás is összekapcsolja az epizódokat, hiszen mindegyik rész cselekménye egy tárgyalóteremben kezdődik, és utána szép fokozatosan bontakozik ki maga a bűn, annak elkövetésének háttere, minden fontos körülmény.

Lássuk is, szemezgessünk, milyenek ezek a nem hétköznapi, mégis reális helyzetek! Az első epizód főszereplője például egy olyan apa, aki bizonyos jelek alapján arra kezd gyanakodni, hogy saját fia valami rettenetes bűncselekmény elkövetését tervezgeti. Minden jel erre utal, mégsem lehet biztos abban, hogy a fia valaha is elköveti a bűnt. Mitévő legyen? Közbelépjen-e, mielőtt valami borzasztó történik? Forduljon-e a saját fia ellen, ha ezzel potenciálisan több életet is megmenthet? Egy másik epizódban egy olyan apát láthatunk, akinek a kislányát egy felnőtt férfi molesztálja, ám mivel a rendőrség nem akad a pedofil nyomára, az apa saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Megint egy másik epizód arról szó, hogyan küzd egy maroknyi őslakos indián azért, hogy a területükön lévő uránbányát végleg felszámolják. A lázadók a végsőkig elmennek a terület megvédése érdekében, tudván tudva, hogy ez Dávid harca Góliát ellen. Az ezt követő epizódban egy szabadszájú előadóművésznőt ér szexuális erőszak, ám kétes előélete miatt a nő nincs könnyű helyzetben a bíróságon, és komoly esély van rá, hogy végül a szexuális ragadozónak adnak igazat. Abszurditása miatt az egyik legrémisztőbb epizódban egy iskolai lövöldözés az események kiindulópontja. Egy gyászoló anyának egy olyan csoporttal kell szembenéznie, akik azt terjesztik a médiában, hogy a tömeges lövöldözés valójában nem is történt meg, pusztán egy politikai indíttatású összeesküvésről van szó a fegyvertartási engedély megszüntetése érdekében. Van olyan epizód, ami egy olyan tanárt helyez a főszerepbe, akit kiskorú ellen elkövetett nemi erőszakkal vádolnak meg, miután a férfi segít az egyik diákjának átjutni a határon, hogy a lány abortuszt végeztethessen el. 

Mint látható, A vádlott a való életből veszi a példákat, és a témák sokszínűségére törekszik. Lehetetlen megmondani, kinek melyik epizód lesz a kedvence (ha egyáltalán beszélhetünk ilyen súlyos témák mellett „kedvenc”-ről), illetve kire melyik epizód lesz a legnagyobb hatással, de abban biztos vagyok, hogy mindenki megtalálhatja a számításait a sorozatban. Tizenhat éves kor alatt is be lehet próbálkozni A vádlottal, jóllehet a 3-szoros Emmy-díjas Howard Gordon (24, Homeland, X-akták) sorozata inkább a felnőtt közönségnek szól. Gordon egyébként bevallottan arra törekedett, hogy ne csak maguk a témák legyen sokszínűek, hanem az egyes témákat feldolgozó művészek is diverzitást mutassanak. Szerencsére az alkotók részéről ez nem valamiféle politikai-ideológiai megfelelési kényszer, hanem komoly művészi megfontolás. Így eshet meg, hogy a már említett indiánokról szóló epizódot egy őslakos indián készítse, a feketék elleni rasszizmus köré épülő sztori alkotója fekete legyen, a transznemű hős sorsát boncolgató epizód direktora maga is transznemű, a siketnémáról szóló részé pedig egy siketnéma (nem mellékesen az Oscar-díjas Marlee Matlin). A vádlott legjobb epizódjai azok, amikben magának a témának a körüljárása is sokszínű, azaz nem fekete-fehér, és bizonyítja, hogy legtöbbször az igazság is relatív. Elvégre éppúgy nincsenek feddhetetlen személyek, ahogyan velejéig gonosz lélek sem létezik.