A tökéletes pár – sorozatkritika

Amiben olyan nevek szerepelnek, mint Nicole Kidman, Dakota Fanning, Isabelle Adjani vagy Liev Schreiber, az kizárt, hogy rossz legyen – gondolhatnánk naivan. Arról nem is beszélve, hogy a hat epizódból álló minisorozatot az a Susanne Bier rendezte, akinek olyan remek alkotásokat köszönhetünk, mint a Tudhattad volna, a Testvéred feleségét vagy épp a Madarak a dobozban. Bier egy számomra ismeretlen amerikai írónő, nevezetesen Elin Hilderbrand regényét adaptálta a tévéképernyőre, aki – legalábbis a Wikipédia szerint – főként romantikus regényeiről ismert. Ehhez képest az adaptáció inkább egy cinikus társadalomkritika, némi drámai éllel és egy mérsékelten érdekes bűnügyi szállal. Összességében nézhető darab. A tökéletes pár, aminek egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy nem túl hosszú, ennélfogva gyorsan ledarálható. 

Bier sorozata valamiféle görbe tükröt próbál mutatni a felső tízezernek, akiknek tagjai néha azt se tudják, unalmukban épp hogyan szegjé

k meg a törvényeket. Igazán szimpatikus szereplőt nem is nagyon találni A tökéletes párban, erkölcsileg senki sem feddhetetlen. Még azok sem, akik csak közvetve (házasodás útján) tartoznak a cselekmény középpontjában álló dúsgazdag családhoz. Mindenki titkol valamit, úgyhogy A tökéletes pár azon művek közé tartozik, amikben a közösséget megrázó gyilkosság megtörténte után szép lassan kiderül, hogy igazából mindegyik szereplőnek meglehetett a maga indítéka a bűncselekmény elkövetésére. A néző részéről rögtön elindul a találgatás, vajon ki lehet a hunyó, és persze egy idő után még az is gyanús lesz, aki amúgy nem gyanús. 

A tökéletes pár információadagolása ha nem is tökéletes, de mindenesetre épp megfelelő ahhoz, hogy az ember az első rész után folytassa a másodikkal, aztán a harmadikkal és így tovább. Sajnos azonban egy ponton túl fogy a néző türelme, és egyre kevésbé elégedünk meg az előttünk folyvást elhúzott mézesmadzaggal, azaz kiismerhetővé válik a dramaturgia. Nem azt mondom, hogy az első epizód után rögtön ugorjunk is az utolsó részhez, de az biztos, hogy A tökéletes pár nem az a fajta sorozat, amiben az utazás legalább annyira fontos, mint a végcél. Itt egyértelműen a végcél a lényeg, már csak azért is, mivel az addigi huzavona sajnos megreked egy másodvonalas krimi szintjén, dacára a nagynevű színészek jelenlétének. A fent említett húzóneveken kívül mindenképpen ki kell emelni Eve Hewsont, aki A tökéletes párban is igazolja, miért jósolhatunk neki fényes jövőt Hollywoodban. A roppant tehetséges színésznő (aki mellesleg a U2 frontemberének, Bonónak a lánya) sorozatban szállítja a jobbnál jobb alakításokat, kezdve a szintén netflixes produkcióval (Ne higgy a szemének), az apple+-on megtekinthető Flora és fián keresztül egészen az ugyancsak apple-ös Rossz nővérekig. Jelen sorok írója bátran ajánlja az imént említett műveket. Igazán kár, hogy A tökéletes pár nem tud felnőni sem Hewson, sem akármelyik másik színész teljesítményéhez. Aki azonban szívesen nézne egy olyan sorozatot, ami igyekszik lerántani a leplet az amerikai burzsoázia diszkrét bájáról, és ráadásképpen arra is kíváncsi, hol tart jelenleg a plasztikai sebészet (igen, rád nézek, Nicole Kidman és Isabelle Adjani, akik ketten együtt 126 évesek vagytok), az nyugodtan tegyen egy próbát A tökéletes párral. 

5/10