2 órája
A tökéletes pár – sorozatkritika
A Netflix új romantikus krimije egy kicsit olyan, mint a szegényember Fehér Lótusza. A cselekmény itt is és ott is egy gyilkosság körül bonyolódik, de A tökéletes párban az egész kivitelezés olyannyira B kategóriás, hogy ha nem azok játszanának benne, akik, akkor valószínűleg félbe is hagytam volna.
Amiben olyan nevek szerepelnek, mint Nicole Kidman, Dakota Fanning, Isabelle Adjani vagy Liev Schreiber, az kizárt, hogy rossz legyen – gondolhatnánk naivan. Arról nem is beszélve, hogy a hat epizódból álló minisorozatot az a Susanne Bier rendezte, akinek olyan remek alkotásokat köszönhetünk, mint a Tudhattad volna, a Testvéred feleségét vagy épp a Madarak a dobozban. Bier egy számomra ismeretlen amerikai írónő, nevezetesen Elin Hilderbrand regényét adaptálta a tévéképernyőre, aki – legalábbis a Wikipédia szerint – főként romantikus regényeiről ismert. Ehhez képest az adaptáció inkább egy cinikus társadalomkritika, némi drámai éllel és egy mérsékelten érdekes bűnügyi szállal. Összességében nézhető darab. A tökéletes pár, aminek egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy nem túl hosszú, ennélfogva gyorsan ledarálható.
Bier sorozata valamiféle görbe tükröt próbál mutatni a felső tízezernek, akiknek tagjai néha azt se tudják, unalmukban épp hogyan szegjé
k meg a törvényeket. Igazán szimpatikus szereplőt nem is nagyon találni A tökéletes párban, erkölcsileg senki sem feddhetetlen. Még azok sem, akik csak közvetve (házasodás útján) tartoznak a cselekmény középpontjában álló dúsgazdag családhoz. Mindenki titkol valamit, úgyhogy A tökéletes pár azon művek közé tartozik, amikben a közösséget megrázó gyilkosság megtörténte után szép lassan kiderül, hogy igazából mindegyik szereplőnek meglehetett a maga indítéka a bűncselekmény elkövetésére. A néző részéről rögtön elindul a találgatás, vajon ki lehet a hunyó, és persze egy idő után még az is gyanús lesz, aki amúgy nem gyanús.
A tökéletes pár információadagolása ha nem is tökéletes, de mindenesetre épp megfelelő ahhoz, hogy az ember az első rész után folytassa a másodikkal, aztán a harmadikkal és így tovább. Sajnos azonban egy ponton túl fogy a néző türelme, és egyre kevésbé elégedünk meg az előttünk folyvást elhúzott mézesmadzaggal, azaz kiismerhetővé válik a dramaturgia. Nem azt mondom, hogy az első epizód után rögtön ugorjunk is az utolsó részhez, de az biztos, hogy A tökéletes pár nem az a fajta sorozat, amiben az utazás legalább annyira fontos, mint a végcél. Itt egyértelműen a végcél a lényeg, már csak azért is, mivel az addigi huzavona sajnos megreked egy másodvonalas krimi szintjén, dacára a nagynevű színészek jelenlétének. A fent említett húzóneveken kívül mindenképpen ki kell emelni Eve Hewsont, aki A tökéletes párban is igazolja, miért jósolhatunk neki fényes jövőt Hollywoodban. A roppant tehetséges színésznő (aki mellesleg a U2 frontemberének, Bonónak a lánya) sorozatban szállítja a jobbnál jobb alakításokat, kezdve a szintén netflixes produkcióval (Ne higgy a szemének), az apple+-on megtekinthető Flora és fián keresztül egészen az ugyancsak apple-ös Rossz nővérekig. Jelen sorok írója bátran ajánlja az imént említett műveket. Igazán kár, hogy A tökéletes pár nem tud felnőni sem Hewson, sem akármelyik másik színész teljesítményéhez. Aki azonban szívesen nézne egy olyan sorozatot, ami igyekszik lerántani a leplet az amerikai burzsoázia diszkrét bájáról, és ráadásképpen arra is kíváncsi, hol tart jelenleg a plasztikai sebészet (igen, rád nézek, Nicole Kidman és Isabelle Adjani, akik ketten együtt 126 évesek vagytok), az nyugodtan tegyen egy próbát A tökéletes párral.
5/10
