Sorozatkritika: Titkos invázió

A Disney+ és a Marvel annak idején már jó előre beharangozta Nick Fury szólóprojektjét, ami most már teljes egészében elérhető a streamingcsatornán. A szuperhősök mecénása, azaz Fury egy olyan titkos összeesküvéssel néz szembe, ami komolyan fenyegeti az emberiség létét. A skrulloknak nevezett földönkívüli faj, ami kezdetben menedékként tekintett bolygónkra, most egyre inkább az emberiség ellen fordul. A bajt tetézi, hogy a skrullok jellegzetes képessége az alakváltás, vagyis könnyűszerrel képesek beolvadni közénk, emberek közé. Ez azt jelenti, hogy Fury sosem tudhatja biztosan, kivel beszél: emberrel vagy skrullal. Ugye, milyen izgalmas? 

Pedig olyan jó ötletnek tűnt – gondolhatták a Marvel emberei, miután a nézők először találkozhattak a skrullokkal a mozivásznon. Ezek a cukinak még jóindulattal sem nevezhető alakváltók a 2019-es Marvel kapitány című filmben debütáltak, és akkor úgy tekinthettünk rájuk, mint olyanokra, akiknek új hazára van szükségük, mert a saját otthonukat elveszítették. Menekültként érkeztek, nem hódító fajként, a Titkos invázió azonban bebizonyítja, hogy semmi sem fekete és fehér. A skrullok között is – akárcsak az emberek között – vannak, akik a békés együttélést preferálják, ám akadnak olyanok is, akik nem nézik jó szemmel azt, hogy a Föld bolygón csak legfeljebb csak másodrangú állampolgárok lehetnek. Nem nézik jó szemmel, hogy az emberek fajgyűlölete miatt nem élhetnek szabadon, ami egyet jelent azzal, hogy titokban kell tartaniuk skrull-mivoltukat. Az alakváltó képességnek hála minden egyes skrullnak megvan a maga emberi külseje. A titkos invázió így lesz titkos: azt hisszük, csak emberek, pedig skrullok. És közben észre sem vesszük, hogy a zendülés, vagyis az invázió már elkezdődött.

A Titkos invázió mindössze hat epizódból áll, amiknek átlagos hossza nagyjából 40-45 perc. Gyorsan túl lehet tehát lenni a sorozaton, ezzel nincs is gond. A főcím nagyon pöpec, egyből beránt a sorozat világának a hangulatába. Lehet, hogy egyeseknek túl hosszú, de én szeretem, ha egy főcímzenének megadják a módját. Itt megadták, és már csak ennek fényében is sajnálatos, hogy a sorozat egészében véve csalódást okoz. A sorozat alapjául szolgáló képregényt nem ismerem, de talán jobb is, mert nálam szakavatottabb rajongóktól hallani, hogy az eredeti képregény nagyszerű munka. Fogalmam sincs, a két alkotó – Kyle Bradstreet és Ali Selim – miket változtathatott az alapokon, így azt sem tudhatom, hol ment félre a dolog. De félrement, ezt látom. Nem az első pillanattól kezdve, hanem szép fokozatosan. A pilot alapján a Titkos invázió egy baromi izgalmas kémthrillert sejtet, ám ebből az ígéretből végül szinte semmi sem valósul sem. Sem az, hogy izgalmas, sem az, hogy kém, sem pedig az, hogy thriller.