Filmkritika - Csak idő kérdése

Filmtörténeti érdekesség, hogy a világ első időutazásos filmjét mi, magyarok készítettük. Nagy kár, hogy a Szíriusz épp a második világháború kellős közepén készült (1942-ben), így nem igazán foglalkozott vele a közönség. Most az a jó hírem van, hogy hazánk egy újabb időutazós filmmel rukkolt elő. A Zanox (hatásos, mert beszédes alcíme: Kockázatok és mellékhatások) Baranyi Gábor Benő első nagyjátékfilmje tavaly nyáron még a mozikban ment, most viszont már a Filmión és az HBO Maxon érhető el.

Érdemes bepróbálkozni vele, és mindjárt el is magyarázom, miért. Azokat különösebben nem kell meggyőznöm, akik amúgy is oda­­vannak az időutazós filmekért, a Zanox ugyanis remekül kiaknázza az időutazós tematika adta lehetőségeket. Akinek tehát tetszett az Idétlen időkig, a Boldog halálnapot, az Időről időre, vagy épp az ugyancsak hazai gyártású Hurok, ne habozzon, lesse meg a Zanoxot, nem fogja megbánni. 

Foglaljuk hát össze a film történetét! Misi egy pánikbeteg végzős középiskolás srác, és fülig szerelmes az egyik osztálytársába, Jankába. Eljön az érettségi napja, ami magával vonja az esti lerészegedést, és egy óvatlan pillanatban a buli helyszínétől nem messze Jankát megtámadja egy ismeretlen férfi. Bizonyos okból kifolyólag a lány segítségére siető Misi is a kórházban végzi aznap este. Az ottani szobatársa pálinkával kínálja őt. A baj csak az, hogy Misi gyógyszert szed a pánikbetegségére, ám még nagyobb baj, hogy a fiú nem tanulta meg a leckét, miszerint gyógyszerre nem célszerű piálni, úgyhogy belekortyol a különleges nedűbe. Az ital nem várt következménnyel jár. Misi visszatér oda, ahonnan indult: az érettségi napjának reggelére. 

Fontos leszögezni, hogy mindez nem fogja át a teljes történetet, pusztán az alaphelyzetet. Misi tehát a gyógyszer és a pálinka összhatásának köszönhetően bármikor vissza tud menni az érettségi napjára. Később persze az is kiderül, hogy miért épp az érettségi napja az, ahová visszatér, mint ahogy az is világossá válik, hogy nagyon nem mindegy, milyen pálinkát iszik a gyógyszerre. 

Megvallom őszintén, hogy engem igencsak meglepett a Zanox. A film tökéletes kikapcsolódást nyújt, egyáltalán nem nehéz belefeledkezni a sztoriba. Szórakoztató és vicces, érdekfeszítő és izgalmas. Még az amatőr megoldásokat is könnyebben megbocsájtja az ember. Az erdőben megtörténő támadás kifejezetten bénán néz ki, de ugyanígy bocsánatos bűn az is, hogy olykor a színészek sem állnak a helyzet magaslatán. A főszereplő Misit játszó Bálint Előd annyit ad ki magából, amennyi a jellemábrázoláshoz feltétlenül szükséges. A szerelmét alakító Erdős Lili jobb nála, már csak azért is, mert zseniálisan tud bután nézni. A nézőt ugyanakkor ki­­csit sem érdekli a jellemábrázolás mélysége, ha a sztori maga jól meg van írva. Fordulatokban márpedig nincs hiány, sőt a Zanox még a végén is tartogat meglepetéseket, amikorra a film már főhőst is vált. Ugyanakkor attól nem kell tartani, hogy elveszítjük a fonalat, végig érthető a cselekmény. 

A Zanox nem írja újra az időutazós filmek műfaját, de minden értelemben nagyon magyar, és már csak ezért is, illetve kuriózum mivolta miatt mindenképpen érdemes a ha­­zai közönség figyelmére.