YELLOWJACKETS – sorozatkritika

Elszigetelt emberi közösség, belviszály, sötét titkok a múltból. A hétszeres Emmy-jelölt sorozat, a Yellowjackets első évada akár jól is elsülhetett volna. A recept megvolt hozzá.

Az alapsztori ígéretes: egy középiskolai lányfocicsapat repülőgépszerencsétlenséget szenved valahol az isten háta mögött. Segítséget nem kapnak, teljesen magukra maradnak. Aztán ugrunk egy nagyot az időben, és azt látjuk, hogy némelyiküknek valahogyan csak sikerült megmenekülnie, ugyanis napjainkban is élnek és virulnak. Azazhogy virulni egyikük sem virul. Egy riporter fenyegeti őket, aki gyanúsan sokat kérdez a múltban történtekről. Mégis mi a fene történt a fák rejtekében? Hogyan haltak meg vagy tűntek el azok, akik aztán nem tértek vissza?

A Yellowjackets két, felváltva bemutatott idősíkon mozog. Egyszer a szerencsétlenül járt, erdőben ragadt középiskolásokat láthatjuk, máskor az életben maradt, immár középkorú verziójukat, amint próbálják eltussolni a múlt bűneit. A koncepció kétségkívül megnyerő, a szereplők kiválogatása pedig még inkább telitalálat. A karakterek idősebb verzióit játszó színésznők – élükön Melanie Lynskey-vel és a hátborzongatóan szenzációs Christina Riccivel – nemcsak külsejükben hasonlítanak fiatalabb önmagukhoz, hanem mimikájukban, gesztusaikban is. Az élet azonban nem is annyira velük, sokkal inkább a Juliette Lewis által alakított Natalie-vel bánt el. A negyvenes évei végén járó Lewis feltűnően rossz bőrben van, ez pedig tökéletesen hitelesíti karakterének alkohollal és kokainnal kikövezett életútját. Mellettük a negyedik túlélő Taissa, akit a kevésbé ismert Tawny Cypress alakít, és aki talán mindenki másnál félelmetesebb titkokat őriz saját magáról.

A Showtime-on elérhető sorozat kifejezetten izgalmasan indul, noha már az első résztől kezdve érezni, hogy az alkotók nem sáfárkodnak elég jól az idővel. Az epizódok játékideje közel van az egy órához, és ez sajnos túl sok idő a bemutatott történésekhez képest. A kitűnő alaphelyzet izgalmának hála a feszültség jó pár epizódon keresztül kitart, de nem végig, és valahol félúton (ez az 5. epizódot jelenti a tízrészes első évadból) egyre inkább lassul a tempó. A készítők – Ashley Lyle és Bart Nickerson – mind több és több drámázást pakolnak a történetbe, és ezek szinte semmi mást nem szolgálnak, pusztán a késleltetést. Úgy érezzük, olyan étellel etetnek, amivel egyszerűen nem lakunk jól. A Yellowjackets egy gyorskaja, amit kebelezve csak még éhesebbek leszünk. Ez egyfelől jó, mert az ember azért csak kíváncsi, mi lesz ennek a vége, másfelől azonban bőven lehetnek olyan nézők is, akik megunják az ízfokozást, és inkább valami tartalmasabbat keresnek növekvő étvágyuknak.

Mivel a Yellowjackets történetvilágának egyik fele egy elzárt közösség mindennapjairól szól, joggal várhatunk el a sorozattól igazán erőteljes karaktereket és intenzív konfliktusokat. Szó se róla, a lányfocicsapat tagjai igazán színes egyéniségekből állnak, de sajnos csak kevés karakter lép túl a felszínes sablonon. Valamennyinek megvan a maga drámája, ettől érdekesek mind, valódi sorsközösséget azonban egyikükkel sem tudunk vállalni. A gyorskaja alkotóelemei ők, tehát nem is annyira rájuk vagyunk kíváncsiak, mint inkább arra, mi lesz a sorsuk, tudjuk már meg végre!

Bizonyára vannak olyan nézők, akik kategorikusan ki tudják választani, melyik szál erősebb: a gimis vagy a huszonöt évvel későbbi? Én mindenesetre nem érzek színvonalkülönbséget. A két szál nagyjából azonos mennyiségű karaktert mozgat, emellett hasonlóan eseménytelen mindkettő. Meglepő húzás csak kevés akad a sorozatban, de legalább akad, ez tény, mindenekelőtt a már említett Christina Ricci és a Juliette Lewis alakította karaktereknek köszönhetően. Ők olykor képesek valami váratlant húzni, meglehetősen labilis elmeállapotukból adódóan. Melléjük tenném még Taissát is, akivel kapcsolatban a Yellowjackets legijesztőbb jeleneteit jegyezhetjük fel.

Elsősorban egy igazán erőteljes túlélődráma ígéretét akartam látni a sorozatban, ezért adtam neki esélyt. Nem mondom, hogy ebből a drámából végül nem lett semmi, de az biztos, hogy a Yellowjackets vonzereje csaknem kizárólag a felgöngyölítésre váró rejtélyekben rejlik. Mivel már jó ideje bejelentették, hogy készül a második évad, így talán nem árulok el azzal nagy titkot, ha elmondom, hogy a rejtélyek megoldása még az első évad végén is várat magára. Ha ez a kezdő tíz epizód pusztán a bemelegítés volt, az alapok lefektetése, akkor még számíthatunk csodára. A néző pofont akar a sorozattól, egy jókora öklöst, hogy leessen az áll. Ez az első évad legfeljebb csak meglegyintett.