Filmkritika – Válás utazás ellen

Tipikus klisé a romantikus vígjátékokban, hogy hőseink a film elején még nagyon utálják egymást, aztán fokozatosan egymásra hangolódnak, és a végére elválaszthatatlanul egymásba habarodnak. Csak a közelmúltból ilyen film volt az Imádlak utálni vagy a Beugró a Paradicsomba, de ha egy kicsit visszább megyünk a múltba, megtaláljuk a Nász-ajánlatot vagy a Szökőhévet. Ezek persze mind hollywoodi filmek, márpedig az Utazás válás ellen vérbeli európai alkotás. 

Egy francia házaspárról szól, ahol a feleség – megelégelve a férjétől történő elhidegülését – egy nap azzal áll elő, hogy mindenképpen el akar válni. A férj szomorú lesz ettől, de egyáltalán nincs meglepve. Ugyanakkor kiötöl egy tervet, ami reményei szerint megmenti a házasságát. A terv a következő: elviszi a feleségét és két tinédzser gyermeküket azokra a helyszínekre, amik életük fontos állomásai voltak. Ahol a férfi megismerkedett a nővel, ahol elcsattant az első csók, ahol megtörtént a lánykérés, ahol először laktak stb. 

Ez tehát a nagy terv, de hát ismerjük a mondást (ami bár nem így hangzik, de éppenséggel így is hangozhatna): férfi tervez, nő végez. És ne feledjük: ez egy francia film, nem hollywoodi, vagyis a happy end egyáltalán nem garantált. A hősszerelmes férjnek talán be kell látnia, hogy az utazás olykor fontosabb, mint maga a végcél. Erről szól az eddig íróként tevékenykedő Florent Bernard első nagyjátékfilmje. 

Már az alaphelyzet bemutatása is roppant ötletes: hangüzenetként rögzített beszédekből, illetve archív családi videófelvételekből ismerhetjük meg a Leroy család életét, a szerelmesek megismerkedésétől a családalapításon át egészen gyermekeik felnövéséig. Ez alatt a stáblista le is megy, szóval tényleg frappáns megoldás volt ez az alkotók részéről. A film tónusa engem meglepett, ugyanis a plakátból kiindulva az ember egy könnyed limonádéfilmet várna, ehhez képest módfelett komor a hangulat. Úgy is fogalmazhatnék: európai. Ehhez persze sokat hozzátesz Charlotte Gainsbourg, aki egy brutálisan jó színésznő, de nem mint komika. Életszerű alakítása teszi igazán drámaivá az Utazás a válás ellent, de ha már színészet, meg kell említenem José Garciát is, aki a férj szerepében nemcsak azért remek, mert kiköpött hasonmása Robert Downey Jr.-nak. Mellettük kissé elszürkül a két fiatal színész, Lily Aubry és Hadrien Heaulmé, úgyhogy még szerencse, hogy nem a tinédzserek vannak a középpontban. Legalábbis egy ideig.

A két házastársnak – illetve főként a férjnek – idővel rá kell jönnie, hogy nem az a legfontosabb, neki mi a jó, hanem az, hogy milyen sors vár a gyerekekre. Tizenhat és tizennyolc éves tinédzserekről beszélünk, azért azt hozzá kell tenni. A lánygyerek és a fiú is magányos, és épp keresik a helyüket a nagyvilágban, amikor beüt a krach, mert a szüleik válófélben vannak. Ne csodálkozzunk hát, hogy az Utazás válás ellen inkább dráma, mint vígjáték.

Előbbihez a készítők jobban is értenek, erre bizonyíték a film buszos jelenete, ami vicces szeretne lenni, ehhez képest viszont rettentő kínos. Vannak azért jobb pillanatok a filmben, amikor tényleg el tudunk mosolyogni, de ismétlem, inkább a drámaiság dominál. Ha már kissé besokalltunk az egykaptafára készülő hollywoodi limonádéktól, a maga életszerűségével jó választás lehet az Utazás válás ellen. Charlotte Gainsbourg-rajongóknak meg egyenesen kötelező!

7/10