Sorozatkritika – Devs

A sorozat címe egy angol kifejezés, a Developers rövidítése. Ez magyarul azt jelenti: fejlesztők. Ők azok a tudós kutatók, akik teljes titokban dolgoznak egy olyan projekten, aminek lényege, hogy létrehozzanak egy, a mi világunkhoz hasonló szimulációt. Vezetőjük, Forest éjt nappallá azon igyekszik, hogy bebizonyítsa, nem létezik olyan, hogy szabad akarat, mert valójában minden determinisztikus, azaz eleve elrendelt. Ahhoz, hogy ez bebizonyosodjon, le kell tudni modellezni a jövőt, és amennyiben ez megvalósul, Forest megtalálja végre a magyarázatot arra, miért is kellett meghalnia a kislányának. Mert minden eleve el van rendelve. A Devs maroknyinál is kevesebb kutatója (mindössze négyen dolgoznak az erdő mélyén lévő főhadiszálláson) istent játszva nézi végig a múlt eseményeit, és ugyancsak istent játszva pillant bele a jövőbe. 

Az, hogy a Devs rétegsorozat, meglehetősen enyhe kifejezés. Valószínűleg nem sok olvasó tenné fel a kezét, ha azt kérném, hogy jelentkezzenek azok, akik érdeklődnek a tudományfilozófia iránt. Pedig a Devs roppant izgalmas témákat jár körül, és ha a nézők adnának neki esélyt, utólag alighanem sokan rájönnének, hogy igenis érdekli őket a tudományfilozófia. A sorozat szellemi atyját, a már fentebb említett Alex Garlandot például nagyon érdekli. Már „csak” azt kellett kiagyalnia, milyen cselekményt pakoljon a nehezen felfogható téma alá, vagyis hogyan dramatizálja a mélyenszántó tudományos-filozófiai fejtegetéseket. Aligha szerencsés ugyanis, hogyha egy sorozat pusztán a sokvilág-elmélet mozgóképes illusztrációja. Így hát Garland a kvantumfizika bizonyos hipotéziseinek felmondását egy bűnügyi történetbe csomagolta, legalábbis ami az alaphelyzetet illeti. A sorozat bevezetésében egy ifjú szerelmes párt ismerhetünk meg, aminek férfitagja, Sergei felvételt nyer a legek legje, a Devs munkatársai közé. Talán megbocsájtható spoiler, ha elárulom, hogy az első epizód végén Sergei-t megölik, ám a gyilkosságot a Devs csapatához köthető elkövetők öngyilkosságnak próbálják álcázni. Innen indul tehát a sorozat, az ezt követő néhány epizód pedig a gyászoló Lily nyomozását mutatja be. Színtiszta krimi, semmi több. Lily egyre mélyebbre jut az ügyben, és a kezdeti kételkedése, mely szerint egyáltalán nem biztos, hogy vőlegénye öngyilkos lett, fokozatosan elmúlik, hogy aztán hősünk arra a meggyőződésre jusson, hogy Sergei-t valójában a Devs emberei tették el láb alól.  

Ez a rövidke tartalomismertetés csupán a csomagolásról számol be. Garlandot (illetve általa a főhőst, Lilyt) egy idő után nem a gyilkosság kérdése foglalkoztatja, hanem egy sokkal nagyobb volumenű dolog. A projekt, amin a Devs dolgozik. A sorozat ennek megfelelően egyre elvontabbá válik, jóllehet a stílus, a vonalvezetés már kezdetektől fogva azt sugallja, hogy egy nem mindennapi szellemi utazásban lesz részünk. Mondjuk ki kereken, a Devs oknyomozó kriminek túl lassú, az állandósulni látszó meditatív hangulat sokkal inkább a művészfilmek sajátja, nem pedig a populáris műfajfilmeké. Ez a stílus, a hangvétel, illetve maga a Devs szellemisége engem némileg a Légió című sorozatra emlékeztetett. Az hivatalosan egy szuperhősökről szóló széria, elvontsága, filozofikussága miatt azonban inkább a Lynch-filmekhez hasonlítható. A Légió nekem az első évadig tetszett, azután túl sokká vált. A Devs kerek egész, és szerencsére csak nyolc epizód, bár az tény, hogy akár feleennyi is lehetne. Még az egyébként roppant izgalmas témában történő elmerülés sem igényelne ilyen sok játékidőt, pláne úgy nem, hogy közben azért Garland – hozzáteszem: szerencsére – többnyire tartózkodik a szakkifejezések használatától. A téma végig a hátán viszi a sorozatot, de erre szükség is van, ugyanis a Lilyt alakító Mizuno Sonoya finoman szólva sem a legtehetségesebb színésznő, akit valaha láthattunk. Sajnos nem igazán sikerül neki az, hogy megszerettesse velünk Lily karakterét, és ez a hiányzó empátia sokat elvesz a mű drámai hatásosságából. Nem így Forest esetében, akit Nick Offerman formál meg, szinte eszköztelenül, mégis rendkívül meggyőzően.  

Aki elég nyitott arra, hogy megismerkedjen egy közel sem hétköznapi sorozattal, annak melegen ajánlom Garland alkotását. Nem hibátlan sorozat, de hangulatával, témájával és bizonyos jeleneteivel igenis képes magával ragadni a filozofikusabb alkatú nézőket.