Hőség

Hosszú évek óta augusztusban megyünk el az éves vízitúránkra a Szigetközbe, ez valamiért történelmileg így alakult. Azutóbbi pár évben többször felmerült bennünk – tekintettel a júliusi durva hőhullámokra – hogy előrébb hozzuk egy hónappal, végtére is a vízen könnyebb elviselni, amikor közelebb van a negyven fokhoz a hőmérséklet, mint a harminchoz. Ezt tavaly meg is tettük, jelentem a kísérleti év nem olyan eredménnyel zárult, mint vártuk.

Persze durva hőség volt, de a vízen és a vízben elviseltük. Viszont az augusztusi hőhullám itthon ért minket, amit sokkal rosszabbnak éreztük, mint bármelyik korábbi júliusit. Úgyhogy többek közt ezért döntöttünk úgy, hogy visszatérünk majd’ húsz év alatt jó szélesre taposott ösvényre, és idén megint augusztusban megyünk.

Most hétvégén viszont a baráti társaságunk több tagjában is komoly kérdések merültek fel, hogy ez jó ötlet volt-e. A közös csetcsoportunkban az egyik barátunk úgy vélte, hogy ennél melegebb már nem lehet, tehát mégiscsak most kellett volna elmenni nyaralni. Többen lehurrogtuk, végül is tavaly júliusban is megállapítottuk ugyanezt, aztán augusztusban rá kellett jönnünk, hogy óriásit tévedtünk.

Mindenesetre mindenkinek az az érzése, hogy egyre rosszabb a helyzet. Három héttel ezelőtt, amikor a legkisebb lányom ballagott az általános iskolából, szintén nagyon meleg volt. Annyira, hogy amíg én készítettem az ebédet a családtagoknak és a barátoknak, a férjem párakaput szerelt fel a teraszra. Ami négy évvel ezelőtt, amikor a legidősebb lányom ballagott, még ötletként sem merült fel, tavaly a középső ballagásán viszont már volt rá igény.

Előbb-utóbb szükségünk lesz nekünk felnőtteknek is legalább hat hét nyári szünetre.