Iskolakezdés

Azt hiszem, a legidősebb lányom harmadikos lehetett általános iskolában, amikor a nyári szünetben azt találtam neki mondani, hogy a tanévzárótól a tanévnyitóig nincs joga feleslegesen szenvedni/vergődni/problémázni. Szünet van, mi gondja lehet, nem igaz? Azóta minden évben az iskola utolsó napján felhívom a figyelmüket, hogy átmenetileg ismét elvesztették a jogukat a szenvedéshez, ez már szállóige a családban. Ez az élet minden területére igaz. Nem tetszik az ebéd? Az idődből pont kitelik, és semmi nem tiltja, hogy másikat készíts, vagy legközelebb, amikor megkérdezem, hogy mit szeretnél enni, ne azt mondd, hogy nekem mindegy. Unalmas volt a program, amit kitaláltam? Szervezz másikat! Cserébe egyébként mi sem emlegetjük az iskolakezdést nagyjából augusztus 20-ig.

Ma reggelre a diákok visszakapták a jogukat a szenvedéshez. A tapasztalat persze azt mutatja, hogy szeptember első hetében, de legtöbbször még a másodikban sem szoktak verődni semmin. Egyszerűen csak örülnek az osztálytársaknak. Élményeket osztanak meg azokkal a barátokkal, akikkel nem tudtak találkozni a nyáron, mert amikor itthon volt az egyikük, akkor nyaralni volt a másikuk.

Ez a tanév nekem most más lesz, mint a korábbiak voltak. A legkisebb lányomat tegnap beköltöztettük a kollégiumba, ő most kezdi a középiskolát, nem Szegeden. A legnagyobbat ezen a héten szintén költöztetjük, ő egyetemre megy, szintén másik városba. A középső lesz csak itthon hétközben.

Hiába tudom, hogy ez a világ rendje, szerintem ebben a tanévben én fogok a legtöbbet szenvedni.