Tragédia tanulságokkal

Helyes, jóravaló, rendes 17 éves fiú mosolyog a fotón. Az ember szíve összeszorul, mert a fénykép bal felső sarkában egy vékony fekete csík jelzi, hogy az ő élete már véget ért. A fiú iskolája tette közzé a képet, és egy felhívást, hogy mikor emlékeznek meg diáktársai, osztálytársai róla.

Ő az a battonyai fiú, akit a tanév első napján, sötétedés után elütött egy kombájn. A biciklije nem volt kivilágítva és láthatósági mellényt sem viselt. Az iskola a gyászhír mellett egy kommentben kitette a rendőrségi közleményt is, aminek az a címe: Tragédia tanulságokkal. Ismeretlenül is nagyon sajnálom a fiút, belegondolni sem akarok, mit élnek át a szülei, barátai. Őszinte részvétem a családtagoknak, ismerősöknek.

Előtte állt volna az élet, örömökkel, olykor apró buktatókkal, szerelemmel, szeretettel… Mindez odalett a pillanat töredéke alatt, mert a kombájnos a sötétben nem látta.

Rémisztő gyorsasággal rövidülnek a nappalok. Magam is biciklizem minden nap, késő délután áttekerek a város egyik feléből a másikba. Még világosban indulok, de sötétben érkezem haza. Pillanatok alatt lemegy a nap és egyre korábban. Bár szinte végig kerékpárúton hajtok, ami mellett még közvilágítás is van, még így is nagyon fontos az a biciklilámpa. Hazafelé nem egyszer ijedtem már meg kerékpárostól, aki csak úgy, világítás nélkül szembejött velem azon a részen, ahol a nagyra nőtt bokrok kitakarták a közvilágítást. Ellenpélda is akad. Vannak futók, akik úgy kivilágítják magukat, mintha feldíszített karácsonyfák lennének. Sokszor találkozom kutyasétáltató gazdikkal, akik a mobiljukkal világítanak, az ebre pedig villogó nyakörvet tesznek. És milyen jól teszik! Látni és látszani – ez alapelv. Kötelező a biciklire a világítás, településen kívül a kerékpárosra a láthatósági mellény, hogy ne történjenek ilyen tragédiák, mint ami a battonyai fiúval…