2 órája
Megéri
Régen, mesélik az öregek, szinte ismeretlen fogalom volt a szemét: mindent újrahasznosítottak, eltüzeltek a kályhában, vagy ha élelmiszerről volt szó, elfogyasztottak – ami mégis megmaradt, azt a jószágok ették meg. Így aztán az élelmiszer-pazarlás is ugyanilyen ismeretlen fogalom volt.
Nem úgy, mint manapság. Egy hazai felmérés szerint évente közel 600 ezer tonna élelmiszer-hulladék ad munkát a szemétszállítóknak, ami fejenként 62 kilónyit jelent. A szakemberek szerint ennek legalább a felét meg lehetne menteni. Az ezzel foglalkozó irodalom számos praktikát javasol ennek érdekében, a bevásárlólista írásától a maradék feldolgozásáig. Én viszont egy egészen egyszerű trükköt javasolnék: csak olyasmit vegyünk meg, amit már ismerünk és szeretünk. Személyes tapasztalataim szerint ugyanis többnyire az az étel marad a hűtő mélyén, amiről megfeledkezünk, egyszerűen azért, mert bár egy bevásárlás során kíváncsiak lettünk rá, végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Maradék persze olykor a finomságokból is van, de jóval kevesebb.
Az élelmiszer-pazarlás pénzügyi kérdés is
Teljesen kiiktatni persze biztosan nem lehet az élelmiszer-pazarlást, de már a mérséklése is siker. Ebben egyébként mi, magyarok állítólag ügyesek vagyunk, mert az elmúlt hét évben az arány 22 százalékkal csökkent. Ebben valószínűleg nemcsak a tudatosság játszott szerepet, hanem a takarékosságra való erősebb hajlam is. Egy átlagos család ugyanis – ezt megint egy statisztika mondja – évente 160 ezer forintot veszít emiatt. Ez pedig már van akkora összeg, amiért érdemes elgondolkodni.
