Vonatozzunk!

Biztosan sokan emlékeznek még arra, hogy nyár vége felé a MÁV kapott hideget-meleget. Rá is járt a rúd: volt akkor két nap alatt vonatkisiklás, síntörés, hatalmas késések, meg még ki tudja, mi minden…

Korábban sokat vonatoztam, de már egy ideje nem, úgyhogy akkor csendben maradtam, nem akartam beszállni a sok okoskodó közé. Most hétvégén viszont mentem egy nagyobb kört vonattal, és úgy gondolom, itt az ideje, hogy elmondjam, mit tapasztaltam. Először Szegedről mentem Békéscsabára. Ez a vonal tényleg borzasztó, de leginkább azért, mert a vonat csaknem két óra alatt teszi meg az utat. Mást azonban nem tudok felróni: pontosan indultunk és pontosan is érkeztünk oda és vissza is. A vonat pedig tiszta volt, semmi baj nem volt vele.

Ezután eszembe jutott, hogy nem is olyan régen sokat jártam Szegedről Pécsre és Debrecenbe is. Egyik város sincs közel. Pécsre busszal mentem, mert az volt a logikus, de a buszút kínszenvedés volt, főleg amikor nagy meleg volt, és a klíma nem ment.

Ezért szerettem jobban Debrecenbe menni. Nem tudom pontosan, hányszor tettem meg ezt a távolságot oda-vissza, de egy visszaút kivételével minden rendben volt. A ceglédi átszállásra már a pénztárnál figyelmeztettek, de a kalauz is szólt a vonaton. Elmondta, melyik vágányhoz kell rohannunk, mert kevés az idő, de sosem késtem le a csatlakozást. A klíma, vagy éppen a fűtés egy út kivételével mindig működött, arra sem panaszkodhattam.

Természetesen van gond a vasúttal, de talán szép lassan megoldódik. Azzal, hogy folyamatosan köpködnek rá, nem viszik előrébb az ügyet. És minden nyűgje ellenére a legkényelmesebb közlekedési eszköz. Szóval: vonatozzunk!