Elvett élet

Sz. Tamás megölte korábbi barátnője édesanyját, Révész Zsuzsát, az RTL Magyarország korábbi kommunikációs igazgatóját. A bűnügybe Csongrád-Csanád vármegye is „belekeveredett”, hiszen az elkövető fiatalt a kisteleki autóbusz-pályaudvaron fogták el a helyi rendőrök. De nincs kötődése a járási székhelyhez. A híradások arról is beszámoltak, hogy lesben állva várt rá és többször megszúrta egy késsel. Az ok, valószínűsítik, az hogy miatta szakított vele a lánya. Elvett élet.

Véleményem szerint

Írtam, az ok. Véleményem szerint, arra, hogy megöljünk, meggyilkoljunk valakit, nincs, nem lehet ok. Azt sem vesszük jó néven, ha ellopnak, elrabolnak tőlünk valamit, és ezzel megkárosítanak. Viszont a tárgyak, urambocsá még a pénz is pótolható, bár, amint fogalmazunk, ilyenkor nem őszinte a mosolyunk. Az elszenvedett kár nem végleges, újra összeszedhetjük magunkat, és a biztosító is a segítségünkre siethet (persze, csakis akkor, ha kötöttünk biztosítást...). De az életet senki sem adhatja vissza. Isten tízparancsolatának az 5. pontja: Ne ölj! Az indoklás: „Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. Így kell őriznünk magunk és mások életét.” 

Elvett élet – vissza nem adható

A gyilkosság, az emberölés kegyetlen szavak, melyek még kegyetlenebb tetteket takarnak. Furcsa, de még sem elég kifejezők. Szerintem. Inkább mondjuk, írjuk úgy (a nevek behelyettesíthetők), hogy Sz. Tamás elvette Révész Zsuzsa életét. Elvette, és nem adhatja vissza. Soha. Visszavonhatatlan cselekedet. És nemcsak az áldozatot öli meg – lélekben a családot is. Nem akarok túl szigorúnak tűnni, de az élettolvajoknak nincs bocsánat. Ezzel, gondolom, még az ő családjuk is egyetért.