Közösségi küzdelem a védelemért

Van az, amikor mindenkinek igaza van és senkinek sincs igaza. Illetve olyan is van, amikor mindkét félnek igaza van. Akad, amikor túl van tolva a közösségi védelem. Az egyik építészeti és helyi védelmi ügyekben jártas ismerős ismerősétől hallottam azt, hogy mi szegediek hajlamosak vagyunk átesni a ló túloldalára, amikor régi ingatlanokról van szó. Ha egy laikus lát egy épületen három cirádát, azt azonnal meg akarja menteni, ami hülyeség. Ha a tulajdonos eladná, lebontaná nem védett ingatlanát, szíve joga. Nem kell minden régi épületet megmenteni, csak ami tényleg arra érdemes.

Hogy az újszegedi, egykori Móricz Zsigmond Általános Iskola érdemes-e erre, már egyszer kiderült 2004. június 25-én, amikor a közgyűlés leszavazta az épület helyi védelem alá helyezését. Most, hogy az ingatlant eladta a tulajdonos, újra megmozdult valami.

A közösség ereje ismét megmutatkozni látszik. Az egykori iskola ügye évtizedek óta viták középpontjában áll, legyen szó politikai, gazdasági vagy kulturális érdekekről. Az iskolaépület bezárását a csökkenő diáklétszám miatt 1999-ben határozták el. Azóta az épületet különféle befektetési szándékok, megmentési törekvések övezik. Az ingatlan eladása most a lakosság egy részét cselekvésre sarkallta. Egy újszegedi fiatalember aláírásgyűjtésbe kezdett, a cél ismét a helyi védelem alá helyezés. Az egykori önkormányzati képviselő, Apró Juhász János – akit érzelmi szálak kötnek az épülethez –, szintén lépett, mindenkihez eljuttatta felháborodott hangú levelét.

Az ilyen események rávilágítanak, mennyire fontosak a közösség számára az olyan helyek, mint egy egykori iskolaépület, amelyek nemcsak egy építményt, hanem a város történetének egy darabját is jelentik. Hogy ebből a darabból most mennyi marad meg, nem tudjuk, valószínűleg semmi, de arra biztos emlékezni fogunk, hogy mennyien kiálltak az épület megmentése mellett.