Nobel-díjas motiváció

Egy Nobel-díjas kutatónak – azt gondolhatnánk – nem vág éppen a profiljába, hogy arról beszéljen, hogy ne add fel az álmaidat, meg lépj ki a komfortzónádból. Ezt inkább sportolóktól, üzletemberektől szoktuk hallani. Pedig ha ismerjük az életét, egyből világossá válik, hogy ha valakinek, neki ezt mindenki elhiheti. 

Karikó Katalin sosem csinált úgy, mintha az ő élete egy tündérmese lenne: egy magyaré, aki elment szerencsét próbálni Amerikába, ahol tárt karokkal fogadták kiváló ötleteit és pikk-pakk megkapta a tudományos élet legnagyobb elismerését. Sokkal inkább arról szokott mesélni, hány helyről rúgták ki, hány helyen mondták neki, hogy nem kell a felfedezése, és arról, hogy önmagán kívül nem sokan hittek abban, hogy amin dolgozik, egyszer megmentheti a világot. Hogy nem kalandvágyból, hanem kényszerből ment Amerikába és nemhogy támogatás, még laborköpeny se járt neki hosszú ideig.

Az, hogy ma már egy egész világ ismeri a nevét, vörös szőnyeggel várják, bárhol is jár és kegyeiért, figyelméért sorban állnak a legnagyobb egyetemek, kutatólaborok és cégek, egyetlen embernek köszönhető: Karikó Katalinnak. Annak az elszánt nőnek, aki a sokadik kudarc után sem adta fel, mert hitt a saját tudásában. Az anyának és feleségnek, aki képes volt nemet mondani a klasszikus családi szerepnek. És a kutatónak, akit soha nem az érdekelt, hogy pénzt vagy szakmai hírnevet szerezzen, hanem az, hogy tudásával segítsen az embereknek.

Ha ő mondja, hogy ne add fel az álmaidat és ne zavarjon, ha sokadjára is elesel, csak állj fel és menj tovább, annak igenis hatalmas ereje van. Remélem, minél több fiatalhoz eljut az az üzenete, amit Szegeden meghallgathattak a szerencsések. Mert lehet, hogy ez nem egy gyógyszerfejlesztés, de legalább akkora hatással lehet a jövő generációjára.