A béke vagy te, Sport?

Pénteken kezdődik a párizsi olimpia, addig már csak kettőt kell aludni. Mindenki feszült és aggódik: elég lesz a sok edzés, erőfeszítés, hogy álmai valóra váljanak, vagy az utolsó pillanatban, jön egy baki, „banánhéj”, egy zseni berobban és visz mindent. Sikert, aranyat, babért. Nagyon várjuk, hogy kezdődjön, már régóta „isszuk” a híreket sportolóinkról, ellenfeleikről, latolgatunk ki, kik nyerhetnek, hány olimpiai bajnoki címet szerezhetünk, fogadásokat kötünk. Mi drukkerek is készülődünk, hangolódunk – utóbbinak jó volt a napokban véget ért fociebé.

Pierre de Coubertin 1912-ben olimpiai aranyérmes Óda a sporthoz című versének utolsó versszakában írja: „A béke vagy te, Sport!, a népeket egymáshoz fűző szép szalag: és testvérré lesznek mind általad, önuralomban, rendben és erőben.” Ajánlott ezt a mondatot többször elolvasni, mert az igazságát – sajnos – nem tapasztalhatjuk. A politika már több ötkarikás játékot befolyásolt, elég, ha csak a világháborúk miatt elmaradt háromra (1916, 1940 és 1944, plusz hazánkat vesztes országként nem engedték indulni az 1920-as játékokon), vagy a kölcsönösen bojkottált két csonkára (1980 Moszkva és 1984 Los Angeles) gondolunk, illetve felidézzük az 1972-ben, Münchenben az izraeli sportolókat ért támadást. Most zajlik a palesztin-izraeli és az orosz-ukrán háború.

És mindenki készül az olimpiára. Sportolók, edzők, rendőrök, biztonsági őrök és katonák. Hétfőn láttam beszámolót arról, hogy gyakorlatoztatják a bombakereső kutyákat, sulykolják a tömegdemonstrációnál alkalmazandó fogásokat, és még sorolhatnánk. Készülünk és félünk. Nehogy újra tragédia történjen. Mert szeretnénk újra állítani: A béke vagy te, Sport! De most csak kérdőjelet tehetünk a sor végére.