Bátorság, tündérek!

Annyi biztos, nem könnyű a szépségkirálynő-jelöltek élete. Először is ott van az, hogy csinosnak kell lenni, emellett pedig az is előnyös, ha szép pofival áldotta meg az Isten az indulót. Ennek tetejébe mindezeket még el is kell tudni adni, azaz szerencsés, ha fotózáskor nem úgy néz az ember lánya a kamerába, mint az őz az úton a felé száguldó autó reflektorába.

Ehhez jön még a magabiztos fellépés, a kecses mozgás, és még ezernyi dolog, ami most hirtelenjében eszembe sem jut.

E sok minden mellett azonban ott van még egy dolog, ami nélkül nem is lehet nekivágni egy ilyen kalandnak, ez pedig a bátorság.

Napról napra látom lapunkban és honlapunkon a Tündérszépek indulóit, róluk pedig egyöntetűen az jut eszembe, hogy rendkívül bátrak, hogy belevágtak ebbe a történetbe. Bár az első körben még nem kell kifutóra lépniük és a zsűri szemeinek kereszttüzében illegni-billegni, de azért ahhoz is kell egy jó adag kurázsi, hogy egyáltalán valaki nevezzen egy ilyen megmérettetésre.

De, ahogy mondani szokták, mindig az első lépés a legnehezebb: ha valaki már rászánta magát, hogy elinduljon, az menet közben valószínűleg egyre jobban fogja élvezni az előtte álló kalandot és a rá irányuló reflektorfényt, a beinduló nyüzsgést, a sminkeseket, a fotózásokat.

Aztán pedig ki tudja, lehet, hogy tényleg ezen a versenyen indul el egy olyan karrier, amiről ebben a pillanatban talán még álmodni sem mernek a lányok. Mindenki fejére persze nem kerülhet korona, ettől függetlenül azonban úgy érzem, kár lenne kihagyni ezt a lehetőséget azoknak, akik kicsit is kacérkodnak az indulás gondolatával.

Szóval bátorság, tündérek!