Régi vas, új élet: Üllési időutazás egy Pannónia nyergében – videóval

Ez a Pannónia biztosan nem véletlenül állt a garázs előtt, az udvaron, az őszi napsütésben csillogva. Olyan volt, mintha visszautaztunk volna az időben. A makulátlanul ragyogó motor mintha egy korabeli katalógusból lépett volna elő az üllési udvarra. Kovács Tamáshoz azért látogattunk el, mert megnyerte a Szent Mihály-napi vigasság pálinkaversenyét, de nem tudtunk szó nélkül elmenni a motor mellett. Kiderült, hogy jól tettük, mert a motornak érdekes története van. 

Pannónia, a gyerekkori álom

Kezdjük ott, hogy Tamás először háromévesen ült ezen a Pannónián, és már akkor beleszeretett. Elhatározta, hogy egyszer neki is lesz egy ilyen motorja. – „Gyerekkoromban a nagyszüleim szomszédjáé volt, aki nagyapám jó barátja volt. Csodálkozva nézegettem a nekem hatalmasnak tűnő járművet, mert akkoriban a kisebb Simsonokhoz voltunk szokva. Megengedték, hogy felüljek rá, ami hatalmas, életre szóló élmény volt.”

Restaurálás és emlékek

A motor tulajdonosa 1999-ben hunyt el. Gondos gazdaként teletankolva tette le a járművet. Amikor Tamás 2017-ben megvette – több mint három évtizeddel az első élmény után, 37 évesen – az első rúgásra beindult a Pannónia. Egyetlen rúgás, és a kétütemű motor jellegzetes, pattogó hangjával és kékes füstjével azonnal életre kelt. Ekkor még messze volt a mostani állapotától, és rengeteg munka kellett hozzá. A festék lekopott, az alkatrészek berozsdásodtak, és az egész gép egyfajta tiszteletteljes, de leharcolt öregséget sugárzott. Tamás azonban nem rémült meg, sőt, izgatottan látott neki a munkának.

Pannónia a mindennapokban

A restaurálás hosszú időt vett igénybe. Ahhoz, hogy minden eredeti legyen, rengeteg kutatómunkát végzett. – „A felújítás alapos munka volt: az utolsó csavarig szétszedtük. Három éven keresztül dolgoztam rajta. A lámpa belsejéből sikerült színmintát venni, hogy az eredeti színhez leginkább hasonlót kapjuk. Úgy készíttettünk hozzá csavarokat is. Az átalakítás a motor vételárával együtt végül összesen 1 millió 300 ezer forintba került” – mesélte Tamás. „Ez egy 1957-es Pannónia TLT, ami azt jelenti, hogy teleszkóp, lengővilla és tokozott lánc” – mutatta az említett alkatrészeket. A motor nem dísznek van, rendszeresen használja, a leghosszabb túrája 208 kilométer volt, Soltvadkert és Érsekcsanád felé motorozott.

Az újjászületett gép

Tamás boldogan rója az utakat gyerekkori álmának újjászületett gépével. Minden motorozás egy időutazás: vissza, ahhoz az első alkalomhoz, amikor először ült a régi vason, és arról álmodott, hogy egyszer majd az övé lesz. A motor most is első rúgásra indul, a kétütemű motorokra jellemző pattogó hanggal kékes füstöt ereget. A másodikat, a mai motorokhoz szokott láb kicsit keresi. Elég furcsa helyen, a karburátor alatt, a motor burkolatán fokozatkijelző található, ami így teljesen hasznavehetetlen, de vagány. Tamás mondja is, hogy nem érti, minek az új motorokra fokozatkijelző. Úgyis érzésre és a füle után vált az ember.