Meglepetés

Gyakran támad olyan érzésem, hogy a mai, megtépázott és rengeteg kihívással járó világban sokan már nem merjük mutatni, hogy jó emberek vagyunk, szép lélek és mérhetetlen szeretet lakozik bennünk. Inkább keménységet, megrendíthetetlenséget sugallunk a világ felé. Talán azért, mert megszámlálhatatlan alkalommal csalódtunk már, talán mert rengeteg negatív hatás ért minket. Például próbálunk mások felé nyitni, de elutasítanak, a boltban minden nap kedvesen köszönünk, de cserébe még egy mormogást sem kapunk. Utóbbit én is rendszeresen tapasztalom, de mindig ott van benne egy aprócska szikra, hogy egyszer valaki viszonozza a kedvességet. És igazam lett. A napokban bevásárolni voltam az egyik áruházlánc szegedi üzletében, amikor meglepetés ért. Bepakoltam a termékeket a csomagtartómba, majd elindultam, hogy visszatoljam a helyére a bevásárlókocsit, amikor egy kedves fiatal pár, egy aprócska gyermekkel a kezében megszólított és arról érdeklődött, hogy pénz vagy biléta van-e a kocsiban. Egy százas volt benne. Mondtam nekik, tolják csak nyugodtan tovább, nekem már nincs rá szükségem, így mind jól járunk. Az üzlettel egy épületben található egy másik bolt is, ahova gyorsan beugrottam még néhány apróságért, viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy onnan kijövet ők várnak majd az ajtóban. Csokit vettek a kocsiért cserébe. Természetesen hosszasan hadakoztam velük, hogy én nem ezért tettem és szó sem lehet róla, de ők kötötték az ebet a karóhoz, így az édesség a táskámban landolt. Nagyon megleptek a történtek, hiszen igen ritkán tapasztalok ilyesmit, de éppen ezért tartom magam továbbra is Kornis Mihály író gondolatához, vagyis ahhoz, hogy „embernek kell lenni, és mindig nyitva lenni".