Két keréken

Emlékeznek a barátomra, akitől ellopták a biciklijét? Azért írtam róla néhány héttel ezelőtt, mert kisebb csoda történt vele: miután meglovasították a számzárral lezárt kétkerekűjét, pár nap múltán a városban sétálva megtalálta. A tolvaj még ahhoz sem vette a fáradságot, hogy új lakatot vegyen hozzá, ő meg, miután természetesen ismerte a számkombinációt, kinyitotta és hazatekert. A történet kapcsán arról elmélkedtem, vajon vannak-e véletlenek.

Nos, most már biztosan tudom, hogy nincsenek. Hősünk drótszamarát ugyanis, bármilyen hihetetlen, újra ellopták. Ráadásul ezúttal úgy, hogy minden lehetőt megtett a bringa védelmében: nem az utcán hagyta, hanem bevitte annak a belvárosi háztömbnek a lépcsőházába, kerékpártárolójába, ahol lakást bérelt magának, és még le is lakatolta – nem számzáras, hanem kulcsos lakattal. Magyarázat persze van a történtekre: a háztömb lakói ugyanis, mit szépítsük, trehányok és rendszeresen nyitva hagyják a bejárati ajtót, így amikor hétvégente nagy sürgés-forgás van a városközpontban, senkinek sem tűnik fel, ha egy illetéktelen besurran. 

Mondanom sem kell, ismerősöm másodjára már nem találta meg a bicajt. Vett viszont helyette egy elektromos rollert, amit egyenesen Kínából rendelt. Azt mondja, bár jobban örült volna, ha nem kell ilyen célra súlyos tízezreket költenie, legalább szerencséje volt, hiszen éppen belefutott egy akcióba, és megkapta a kis járművet féláron. Amivel nemcsak hogy lazán és könnyedén közlekedik, de amint hazaér, össze tudja csukni és felviheti a lakásba. Onnan biztosan nem fogják ellopni. 

Ha a biciklijét nem lopják el, talán sosem tudja meg, milyen praktikus jármű az elektromos roller. Ő persze egészen más tanulságot vont le a fordulatos sztoriból: azt, hogy jó lenne, ha ha lakótársai nem hagynák folyton nyitva a háztömb bejáratát.