Karikó Katalin: Mindig örülök, amikor visszajövök Szegedre

Szegedre érkezett szombaton Karikó Katalin, hogy átvegye a Szegedért Alapítvány fődíját. A gála előtt beszélgettünk vele arról, hogyan változott meg az élete, amióta MRNS-vakcinájával világhírűvé vált.

-Ötvennyolc éves koromig saját kezűleg végeztem a kísérleteimet, utána is kutatócsoportokat vezettem. Arra viszont soha nem készültem, hogy a rivaldafénybe kerülök. Már általános iskolás koromban sem szerepeltem soha, mert nem szerettem kiállni az emberek elé. Most mégis ez a feladatom és ezt igyekszek megszokni. De persze azt is szem előtt tartom, hogy ez egy csapatmunka volt, nem egyedül voltam ilyen okos - mosolygott.

Karikó Katalin elárulta: excel táblázatban vezeti, hány díjat kapott már, ennek azonban praktikus oka van: így tudja követni, melyiket tudja személyesen átvenni. Jelenleg több mint 80 elismerés sorakozik otthonában, ezeknek a férje készített vitrint. 

- Lehet, hogy lassan ki kell bővíteni a házat, mert némelyik szobor elég nagy - viccelődött. Hozzátette: a Szegedért Alapítvány díját külön becsben tartja, ez ugyanis az első a gyűjteményében, amit nem férfiról, hanem nőről mintáztak. Ennek apropóján arra voltunk kíváncsiak, szerinte mennyire nehéz nőként a tudományos világban érvényesülni.

-Sok lány nagyon jól tanul, vezető pozícióba mégis nehéz később jutniuk. Lehet, hogy ebben mi nők is hibásak vagyunk, mert azt gondoljuk, nekünk tökéletes anyának és feleségnek kell lennünk, ezért a munkában lejjebb tesszük a mércét. Én arra buzdítanék mindenkit, hogy tegyék csak magasra és legyenek céljaik. És persze válasszanak olyan társat, aki ebben segíti őket - mondta.

A világhírű tudós annak idején kényszerűségből hagyta el Szegedet, miután nem alkalmazták tovább. Azóta a város díszpolgára lett, az egyetem díszdoktora, szombaton pedig átvehette a civil és magán szféra elismerését is. Ennek ellenére úgy fogalmazott, sosem fogalmazódott meg benne, hogy ez elégtétel lenne.  

-Nem vagyok olyan ember, aki azzal büszkélkedne, hogy én megmondtam. Amerikában reggelente a Hermanos kollégiumi bögréből iszom a teámat és mindig eszembe jut, milyen boldog voltam ott. Ez, nem pedig az, hogy el kellett mennem Szegedről. Mindig örülök, amikor visszajövök és felfedezem azokat a házakat, amikhez kedves emlékek fűznek. Annak idején a felvételim után megettem a Hágiban a tejfeles meggylevest  és azt mondtam, ha felvesznek, minden évben itt fogok ebédelni. Mondjuk ezt nem tartottam be, de halászlevet szinte minden alkalommal fogyasztok - mesélte.

Karikó Katalin elárulta, szinte minden nap máshol ébred, folyamatosan utazgat a világban így megkérdeztük tőle, mivel töltené szabadidejét - ha lenne. 

- Aludnék, mert most is nagyjából 3 órám jutott erre - nevetett. 

- De ami a legjobban fáj, az, hogy látok egy cikket, tudom, hogy el kellene olvasnom, mert nagyon fontos, de nincs rá időm. Ez nagyon hiányzik és nem is gondoltam, mennyire értékelnem kellett volna, amíg ezt megtehettem.