Mindenek hősnője

173 évvel ezelőtt ezen a napon született Jászai Mari, akinek gyötrelmes gyerekkorát hányatott felnőtt évek, ám annál nagyszerűbb színpadi előadások követték. Jászai Mari a magyar történelem legszomorúbb esztendejét követő évben született, nemesi származású édesanyja és ácsként dolgozó édesapja ötödik gyermekeként. Az öt évesen félárván maradt kislány hányatott élete ezután kezdődött: apja új házastársa mostohán bánt vele, akinek nyakába szakadt az egész háztartás minden gondja. A mostohája miatt esténként kenyér helyett áztatott kötél volt a jussa már 6-8 évesen. Jászai Mari elkötelezettje Propper Valéria irodalomtörténész is, aki egy vásárhelyi előadásában a színészlegenda naplójából idézett: előttem állott nyomorúságos, kegyetlen gyerekkorom. Az éhezés, a temérdek ütleg, az elfagyott fülem és lábaim. Kevesebb szeretettel még nem neveltek fel még gyereket, mint engem. 

Nem véletlenül választotta hát a színpadot. Indíttatásáról úgy fogalmazott: „Átöltözni, átváltozni, másnak lenni, mint vagyunk.” Szerelme volt rövidebb-hosszabb ideig a költő Reviczky Gyula, a fiatal író Szomory Dezső és a festő Feszty Árpád is. Szolgált cselédként, volt a vonuló seregben ételt-italt és egyéb holmikat kínáló, vándorló markotányosnő. Az I. világháborúban is a katonák között töltötte minden idejét. Jászai Mari a színpadon őstehetség volt, vonzották a tragikus szerepek, folyamatosan fejlesztette tudását. 

– Mindig azt tettem, ami jól esett, és mindig az volt az érzésem, hogy jól tettem! – vallotta életéről. Utálta a képmutatást, túláradó temperamentuma, életszomja hősnővé tette a hétköznapokon is.