Eljött az én időm

Nem akarom itt megnyitni a panaszládát, de amióta szerkesztőként dolgozom, egy rakás dologra nem, vagy csak alig jut időm. Persze ez egy ilyen munka, nem lehet reggel 6-kor nekiállni összerakni egy újságot, nálunk sokkal inkább déltől estig megy a pörgés.

Ennek viszont az volt az ára, hogy a kulturális események szinte teljesen kiestek az életemből. Elég ritkán van ugyanis kiállításmegnyitó vagy szoboravatás mondjuk reggel 9-kor.

Van azonban az évnek egy napja, amikor az én napirendemhez igazítva mennek a dolgok, és ekkor jön el végre az én időm. A szombati Múzeumok Éjszakáján végre semmi sem akadályozhat meg abban, hogy belevessem magam a kultúrába.

Az intézmények ráadásul ilyenkor általában valami extra programmal is készülnek: olyan helyekre is be lehet jutni, amik egyébként zárva vannak vagy különleges műsorokkal dobják fel az egyébként sem unalmas kiállításokat.

Én, bevallom, már két éve nem voltam „hivatalosan”, azaz nem újságíróként, hanem szimpla látogatóként a saját múzeumunkban, legutóbb épp a 2022-es Múzeumok Éjszakáján jártam ott. Pedig ott is volna mit nézni, a csongrádi Tari László Múzeum „szíve”, az állandó kiállítása 20 év után idén teljesen megújult, így van mit bepótolni.

Persze egy ilyen különleges estre a gyerekeket is biztosan a hónom alá csapom majd, mert a bűvésztől kezdve a középkori harci bemutatón és a tűzzsonglőrökön át a kézműveskedésig minden lesz a múzeumunkban, amivel csak el lehet bűvölni mindenkit, a kicsiktől a nagyokig.

Szóval, ha valakinek még nem lenne programja szombat estére, akkor már most nyugodt szívvel beírhatja a naptárába a Múzeumok Éjszakáját. Legyünk bárhol, a helyi múzeum biztosan előrukkol valamivel.